Ha az iskolákban lehet nulladik óra, akkor legyen ebben a sorozatban is egy nulladik adás, természetesen sok-sok zenével. Mégpedig azokkal a zenékkel, amik a pályám kezdete előtt olyan erővel hatottak rám, hogy nem volt választásom, nekem ebben a zenében kell léteznem, és egyszer majd hasonló dalokat kell írnom.
Ebben az adásban Fodor János segítségével arról az útról mesélek, ami az első dalok megszületéséhez vezetett, ahhoz, hogy egy Horváth Attila nevű srác – sokan másokhoz hasonlóan – megpróbált előlépni az ismeretlenségből.
Jó, rossz jöhet még.
Bármit dobhat a gép,
mind a tiéd. De azt tudd,
bármi is van, nem marad úgy.
Elmúlik. Ennyi.
Valami más lesz, vagy semmi,
ami marad.
Elmúlik. Ennyi.
Hogy újra fel tudjon kelni,
lemegy a nap.
Holnaptól ez tegnapi dal.
Vagy lehet még rosszabb: csak tegnapi zaj.
Elmúlik. Az se lesz baj.
a holnap jön, ha jön,
de egy darabig még ma van.
Érezd, ahogy van.
Félig vedd komolyan,
de bele ne állj egészen,
mert nem marad úgy félig sem.
Elmúlik. Ennyi.
Valami más lesz, vagy semmi,
ami marad.
Elmúlik. Ennyi.
Hogy újra fel tudjon kelni,
lemegy a nap.
Holnaptól ez tegnapi dal.
Vagy lehet még rosszabb: csak tegnapi zaj.
Elmúlik. Az se lesz baj.
a holnap jön, ha jön,
de egy darabig még ma van.
Ami él, az könnyen szakad.
Ami ég, az gyorsan elég.
Aki volt, az egyszer volt.
Semmi remény.
Nekem ne mondd, hogy ő már szabad.
Nekem ne mondd, hogy őrzi az ég.
Aki volt, az egyszer volt.
Nincs a helyén.
Velünk volt. Most velünk nincs.
Megyünk tovább,
és a nincs megmarad.
Fogy a világ.
Még egy dal valakiért,
aki már többé nem jön el.
Nem lesz szép. Nem ragyog.
És nem lesz ugyanaz semmi sem.
Tudom, ő már úgysem hallja,
mégis így kell, hogy legyen.
Még egy dal, egy utolsó
kiszakad még.
És elengedem.
Sosem értettem, hogy miért
ilyen gyilkos ez az egész.
Aki volt, az egyszer volt,
Nincs folytatás.
Senki nem tölti már be a helyét.
Megint minden félig kész.
Aki volt, az egyszer volt.
Másik őt nem találsz.
Velünk volt. Most velünk nincs.
Megyünk tovább,
de minden nincs megmarad.
Fogy a világ.
Még egy dal valakiért,
aki már többé nem jön el.
Nem lesz szép. Nem ragyog.
És nem lesz ugyanaz semmi sem.
Tudom, ő már úgysem hallja,
mégis így kell, hogy legyen.
Még egy dal, egy utolsó
kiszakad még.
És elengedem.
Már csomagolok – mondja egy régi barátom. – Eljön az idő, amikor dönteni kell. Itt, ha semmije nincs, az ember annyit is ér. Hát ezt hagyom el. Itt épp úgy nem volt semmim, mint ahogy ott semmi se vár. Semmi. Csak épp egy csepp remény.
Testvér, itt hagyok mindent. Ez már így van jól. Ott van jövő, itt már csak múlt. Testvér, látod a lelkem. Ezeregyféle kés forog bennem. Nem tudnám elképzelni úgy, hogy ne legyen visszaút.
Nem búcsúzom el. Ölelem minden barátom. Még azokat is, akik nem értenek már. Nem háborúzom. Elmegyek békét találni. Így alakult. Kár. Itt épp úgy nem volt semmim, mint ahogy ott semmi se vár. Semmi. Csak épp egy csepp remény.
Testvér, itt hagyok mindent. Ez már így van jól. Ott van jövő, itt már csak múlt. Testvér, látod a lelkem. Ezeregyféle kés forog bennem. Nem tudnám elképzelni úgy, hogy ne legyen visszaút.
Itt épp úgy nem volt semmim, mint ahogy ott semmi se vár. Semmi. Csak épp egy csepp remény.
Testvér, itt hagyok mindent. Ez már így van jól. Ott van jövő, itt már csak múlt. Testvér, látod a lelkem. Ezeregyféle kés forog bennem. Nem tudnám elképzelni úgy, hogy nincs visszaút. Testvér, itt hagyok mindent. Ez már így van jól. Ott van jövő, itt már csak múlt. Testvér, látod a lelkem. Ezeregyféle kés forog bennem. Nem tudnám elképzelni úgy, hogy ne legyen visszaút.
Éjjel lementem a bárba,
valami legyen még.
Nem volt gagyi a pálya,
csupa törzsvendég.
Élő panoptikum.
Egy másik valóság.
Egy matróz egyenesen
elfekvő egyenesre itta magát.
És egy néhai sellő –
rég rumba dőlve – szólt,
rumbát nem táncolok,
de ha akarod,
egy vugibugi rakendrollt.
Két arc mondta, hogy ők vevők,
csak legyen végre show.
Aztán az egyik el is aludt.
Semmi nem árt, csak az utolsó.
Hagyjuk a politikát,
lopnak ezek mind –
legyintett a gázszerelő -.
Okosba oldjunk meg egy dupla gint.
És a néhai sellő –
új rumba dőlve – szólt,
rumbát nem táncolok,
egyedül neked
egy vugibugi rakendrollt.
Páran a fociról beszéltek.
Na, az egy külön szám,
annyit a falábammal tudnék,
mint egy-két kolorsztár –
mondta az éjjeliőr.
Ma éppen kirúgták.
Ha nincs se pénz, se meló,
italba fojtja a bánatát.
És a néhai sellő
újra rumba dőlve szólt,
rumbát nem táncolok,
csak vugibugi rakendrollt.
Menjek – súgta a csapos -,
ebből itt nem lesz jó.
Nagyon őrzi a művésznőt
egy helyi hírű sportoló.
Sokszoros területi bajnok
bosszútávfutó.
Jobb lesz, ha fizetek már.
Legyen az utolsó az útravaló.
Még a néhai sellő
végleg rumba dőlve szólt,
rumbát nem táncolok,
csak vugibugi rakendrollt.
Még a néhai sellő
végleg rumba dőlve szólt,
rumbát nem táncolok,
egyedül neked
egy vugibugi rakendrollt.
Én csak jókedvemben ittam,
vagy csak hogy jó kedvem legyen.
Máskor nem. Vagy csak néha,
ha úgy hozta a helyzetem
egy pár helyen.
Persze egy szavam se hidd el.
Így volt írva a szövegben.
Inkább lányokkal pörögtem.
Zajlott minden éjszakám.
Mindig máshol talált a hajnal.
Nincs okom, sosem volt, hogy letagadjam.
Mielőtt bármi ezen múlna,
ez is csak a költő útja.
SZEBA TIMBA, SZEBA TIMBA.
Megy a banda. Ennyi. Ez a csoda.
Rock’n’Roll – szólt a gyógyszerész.
SZEBA TIMBA, SZEBA TIMBA.
És az inga lendül valahova.
De előbb jön a szólórész.
SZEBA TIMBA, SZEBA TIMBA.
Megy a banda. Ennyi. Ez a csoda.
Rock’n’Roll – szólt a gyógyszerész.
SZEBA TIMBA, SZEBA TIMBA.
És az inga lendül ide-oda.
Ezután jön az ismétlés.
SZEBA TIMBA, SZEBA TIMBA.
Megy a banda. Ennyi. Ez a csoda.
Rock’n’Roll – szólt a gyógyszerész.
SZEBA TIMBA, SZEBA TIMBA.
Itt a minta. Írd fel valahova.
Ez a dal ennyi volt, és kész.
Elmondom, hogy hogy van,
persze csak ha érdekel.
Nem hosszú, és nem nehéz,
nem sok időd rontom el.
Létezem.
Nincs elég időm. Megy a kerék.
Pénzem néha van – sosem elég.
Lábamban a város
legsötétebb útjai,
és szívja el az erőm
valami ki tudja, mi.
Sok a semmi.
Mega senki.
Mégsincs semmi baj. Kicsit kemény,
de titkom van, tudom.
Vagy mondjuk úgy, szerencsém.
Amikor zene szól, én átváltozom.
Maradhat minden, amilyen.
Amikor zene szól, még azt is tudom,
jöhet egy újabb szerelem.
Hétfőtől a fél hét
valahogyan eltelik.
Számolom, még hányat nem alszom
a közeledő péntekig.
Ez is annyi. Az is ennyi.
És nincs semmi baj. Kicsit kemény,
de titkom van, tudom.
Vagy mondjuk úgy, szerencsém.
Amikor zene szól, én átváltozom.
Maradhat minden, amilyen.
Amikor zene szól, még azt is tudom,
jöhet egy újabb szerelem.
És jött egy vérbeli asszony.
Azt mondta, indulás.
Húzd szét a fekete függönyt,
odakint van a folytatás.
Lépned kell, menned megint.
Van-e benned annyi vér,
annyi tűz, hogy folytasd tovább,
amit elkezdtél?
Én is szétzuhantam.
Nézz most rám.
Egyben vagyok,
rendben vagyok.
Ez most a te köröd már.
Falakat építettél.
Bontsd le mind.
Mi a jobb? Kőbe zárva bent,
vagy szabadon kint?
Belehalsz néha. Nem baj.
Megtart mindig az ég,
hogy valami másba is
belehalj még.
Engedj be minden ajtón
és minden ablakon
mindent, ami be akar jönni.
Úgyis áttör a zárakon.
Én már nem mondom tovább.
Kifogyunk a szavakból.
Ölelj át, és bárhogy legyen,
az is úgy lesz jól.
Én is szétzuhantam.
Nézz most rám.
Egyben vagyok,
rendben vagyok.
Ez most a te köröd már.
Falakat építettél.
Bontsd le mind.
Mi a jobb? Kőbe zárva bent,
vagy szabadon kint?
Belehalsz néha. Nem baj.
Megtart mindig az ég,
hogy valami másba is
belehalj még.
Fagy volt, csönd volt és sötét.
Napról napra estem szét.
És a város útjain
mind a szétszórt romjaim,
jégbe fagyva, amerre néztem.
Nem volt hová és miért.
Elszáradtam cseppenként.
Még az ég sem válaszolt.
Ha ennyi volt, hát ennyi volt.
Mégis féltem, hogy sose lesz vége.
Hogy történt, nem tudom.
A szélnek épp sok baja volt,
néhány perecig nem figyelt,
és idesodort.
Nem számít, de azt hiszem,
az ördög itt belebukott.
Kaptam tőled egy új időt.
Egy újra jót.
Most már mindegy, még mi jön.
Győztél már a rossz erőn.
És ahogy minden helyreáll,
lassan én is felfogom már
azt, hogy jöttél,
azt is, hogy itt vagy.
Hogy történt, nem tudom.
A szélnek épp sok baja volt,
néhány perecig nem figyelt,
és idesodort.
Nem számít, de azt hiszem,
az ördög itt belebukott.
Kaptam tőled egy új időt.
Egy újra jót.
Tudod, nem is számolom,
hogy hányféle csapdán, hogy vergődtem át.
Hány gödör alján éreztem,
hogy minden mindegy, innen nincs tovább.
Bele se kezdek elmesélni,
a hétköznapok hogy gázoltak el.
Valahogyan mindig felálltam,
és nem vádoltam senkit semmivel.
Túl vagyok a régi dühös körökön.
Nem akarom tudni, hogy mi van odafönn.
Az se nagyon számít, mi jön idelenn,
csak valahogyan érjen egy kicsi kegyelem.
Érjen már valami új.
Más műsor, másik irány.
Látod, már túl sok a súly.
Több terhet ne pakolj rám.
Nem vagyok szikla.
Nem vagyok gép.
Hogyan igazítod a dolgaid,
én nem tudom, de már nem kérdezem.
Minek is adnál bármit is, ha valamikor úgyis mindent elveszel.
Nem akarom tudni, mi van odafenn.
Csak valahogyan érjen egy kicsi kegyelem.
Érjen már valami új.
Más műsor, másik irány.
Látod, már túl sok a súly.
Több terhet ne pakolj rám.
Nem vagyok szikla.
Nem vagyok gép.
Borul a világ. Nem értem.
Valahogyan képzelem, nem úgy van mégsem.
Szabad akarat a levesben.
Nincs menekülés Hatalmad van, érzem.
Bárhová magaddal viszel.
Nincs esély ellenállni sem.
Akkor is, ha nem vagy itt, akkor is, ha nem akarom,
elvarázsolsz. Hogyan, nem tudom.
Le se tagadom, legyőztél.
Mosolyogva buktam el, ahogy már százszor.
És itt jön a csavar az egészben.
Ez a mese is szólhat valami másról.
Bárhová magaddal viszel.
Dalokban így rejtőztem el.
És akkor is, ha nem akarod, már minden napodban ott vagyok.
Ez pedig az én varázslatom.
Csak megfordul az egész, és megy is tovább.
Varázsolj el, hogy varázslatot küldjek rád.
Bárhová magaddal viszel.
Nincs esély ellenállni sem.
Akkor is, ha nem vagy itt, akkor is, ha nem akarom,
elvarázsolsz. Hogyan, nem tudom.
Bárhová magaddal viszel.
Dalokban így rejtőztem el.
És akkor is, ha nem akarod, már minden napodban ott vagyok.
Ez pedig az én varázslatom.
Nem tudom, hogy fordult volna,
ha akkor jobb vagyok, vagy őszintébb.
A fél világ fordult azóta.
Tengert úsztam át – cseppenként.
Látlak itt, jó szóra szomjasan. (Réges rég.)
Kis tükör vagy. Látom önmagam. (Réges rég.)
Bár az én fiam lennél,
tudnám jól, mit szeretnél.
Épp ilyen voltam.
Mondanám, hogy mit ne várj.
Mondanám, hogy mit remélj.
De így van jobban.
Te is csak úszd a tengered.
Nem tudom, hogy most mi volna,
ha akkor nem szeret és nem segít.
De azt hiszem, ez itt mind nincsen,
én valahol alszom épp, és te sem vagy itt.
Állna más egy másik színpadon. (Réges rég.)
Valaki másnak mondaná, gondolom. (Réges rég.)
Bár az én fiam lennél,
tudnám jól, mit szeretnél.
Épp ilyen voltam.
Mondanám, hogy mit ne várj.
Mondanám, hogy mit remélj.
De így van jobban.
Te is csak úszd a tengered.
Érteném, mit szeretnél.
Tudnám jól, mit kerestél.
Épp ilyen voltam.
Lázadó és bújdosó,
jéghegy-lassan olvadó.
Épp ilyen voltam.
Angyalok és démonok,
néha rosszak, néha jók
harcoltak értem.
Mondanám, hogy mit ne várj.
Mondanám, hogy mit remélj.
Vagy talán mégsem.
Bár az én fiam lennél. (Lehetett volna úgy…)
Érteném, mit hogyan látsz.
Tudnám, hogy mit miért vársz.
Tudnám, hogy mit kerestél.
Félek, hogy nem szeretnél…
Ver a víz. Visz a vér. Hova, meddig, és hova onnan még, mit tudom én. Soha nincs hang, soha nincs jel, soha nincs útmutatás. Ha volt mégis, az gyári hibás. Néha gálya vagyok, néha jégtörő, és visz a víz. És ver a vér. Van idő.
Holnap is belehalok. Jól tudod, soha nem tudtam mást. Ma se éltet más. Ez is egy őrült nap, ami holnap már a múlt. De itt vagyunk, és itt leszünk. Ugyanúgy.
Fénypokol. Hangvihar. Tűzeső, ha kell. Ez is mind lehet, de a lényeget, azt másban rejtem el. Lehet tombolás, vagy orgia, mind mindenkivel. De a fontosat a zaj mögött, és halkan mondom el.
Fénypokol. Hangvihar. Tűzeső, ha kell. Ez is mind lehet, de a lényeget, azt másban rejtem el. Lehet tombolás, vagy orgia, mind mindenkivel. De a fontosat a zaj mögött, és halkan mondom el. Fényeső. Hangpokol. Tűzvihar, ha kell. És mind lehet, de a lényeget, azt máshogy mondom el. És tombolás és orgia, mind mindenkivel. De a fontosat a zaj mögött, a csöndben rejtem el.
Hosszú ünnep jön, és napokig zárva lesz a bank.
Ami pénz összegyűlt ott,
a mi zsebünkben jó helyen lesz majd.
Számolok, színezek.
Egy kis szervezéssel összeállhat minden.
Kell egy penge terv, némi akció.
A pénzvonatban milliókra nyílik minden ajtó.
Na nyissunk rá.
Ez a pontos térkép. A szemafort itt állítjuk át,
és a mozdonyt elfoglaljuk, amikor a nyílt pályán megállt.
És jön a nagy dobás,
a resztlit lekapcsoljuk, a pénzvagont meg visszük.
Semmi kapkodás, pláne semmi vér.
Józan ésszel működünk, és egyikünk se sintér.
Így fut majd a hír. És úgy beszélik át,
a kis rablók a nagy rablókat szívatják, és viszlát.
És a második rész. Legelőbb a szajrét rejtjük el,
azután köddé válunk,
de figyelem, a Yard mindent figyel.
Szép, öreg Londonunk,
lassan elbúcsúzunk. Van még annyi ország.
Jó helyet talál jó helyen a zsé.
Nyomtalanul felszívódtak, írja majd az újság.
Ennyi volt a hír, kapcsolunk tovább.
Kis rablók a nagy rablókat szívatták, és viszlát.
Anya, dobj egy sört.
Épp ‘63 volt.
Egy forduló világ, és gyorsuló idő.
Épp jött a semmiből a Beatles és a Stones,
és még utánuk egy-kettő.
Én úszkáltam még odabenn,
de valahol már rég eldöntöttem,
ha van élet a születésen túl,
azt látnom kell.
Épp ‘63 volt.
Hogy ki hangolta így, én honnan tudhatnám?
Nem én döntöttem el, hogy lennem kéne már.
Hogy van itt ez a zárt osztály,
hogy otthon legyek valahol,
amit józan ésszel úgysem látok át,
de ötven év majd biztosan segít.
Hát nem segít.
Zenék, amiket ismerek.
Zenék, azok segítenek.
Zenék, amik voltak már,
és zenék, amik még nincsenek.
Zenék, amiket hallgatok.
Zenék, amiket képzelek.
Zenék, amik én vagyok,
és zenék, amik én leszek.
Ma este gyere el, nincs kifogás.
Se nő, se munka, se semmi más.
Ma este mi vagyunk. Miénk az éjjel.
A hosszú pénteki kiakadás.
Ne kezdd, hogy mi bajod. Nem érdekel.
Ma este gyere el. Ki se gondolj mást.
Úgysincs választás.
Éjfélkor Whisky-a-go-go.
Alaphangon megdörren a motyó.
Szemben, ha fénylenek a szemek,
ezer apró tükörképem leszek.
Ha fogy a whisky – hagyj legalább.
Este tekerünk. Tudod a szabályt.
Hogyha már szakadunk, szakadjunk tovább,
ameddig cérna van. Az úgyis drótkötél.
Ha majd az szakad el, akkor elvesztél.
Már addig ne félj.
Addig semmi baj.
Ha az szakad el, akkor elvesztél.
Addig ne félj.
Éjfélkor Whisky-a-go-go.
Alaphangon megdörren a motyó.
Szemben, ha fénylenek a szemek,
ezer apró tükörképem leszek.
Ha fogy a whisky – hagyj legalább.
Megjelent az Artisjus által indított ú, reprezentatívj magazin első száma. A nyomtatott kiadás kereskedelmi forgalomba nem kerül, az Artisjus ingyenesen terjeszti elsősorban szerzők, szakmai egyesületek számára.
Az online változat viszont korlátozás nélkül elérhető. Kellemes olvasgatást!
