A sűrű éj küszöbén
árnyak lépnek át.
Páncéljukon megcsillan a hold.
Menekülj!
Aki nem fut el, bolond.
Fáklya lángja ég.
Égig ér a tűz.
Szálló korom. Felperzselt mezők.
Menekülj!
Nem az otthonod ez a föld.
Mint egy néma, fekete áradat a kék ködön át,
poklok Iovagjai rontanak rád.  

Védtelen vagyok.
Ócskavas takar,
és elborít a rozsda, a vér, a sár.
Istenem, csak volna béke már!
Fáradt, szép lovam
földre hajtja fejét.
Én nem tudom, reggelig bírja-e még.
Istenem, mennyi halál lesz elég?
Mint egy néma, fekete áradat a kék ködön át,
poklok lovagjai rontanak ránk.
Ma ránk.  

Én nem tudom, mi ez.
Milyen úr, milyen háborúja?
Nem tudom, mi ez?
Milyen gyűlölet ébred újra?
Én nem tudom, mi ez.
Milyen úr milyen háborúja?
A vége bármi Iesz,
csak az ég odafenn tudja.