Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Reménytelen álmodozó

Szédült karneválban magányos táncot jár.
Kabátja régi, cipőjén távoli sár.
Kigúnyolt fajta – idegen vér,
néma, de az arcáról olvasok én.

Reménytelen álmodozó.
Mi van ma még hinnivaló?
Reménytelen álmodozó.
Mit várunk még?  

Az idő mindig – te sosem változol.
Könnyű ha tudod, hogy hová tartozol,
de ha néha belehalsz, hogy különbözöl,
a pályád a miénk is a külső körön.

Reménytelen álmodozó.
Mi van ma még hinnivaló?
Reménytelen álmodozó.
Mit várunk még?  

Csapdák közt lépkedsz, ha hited őrzöd még.
Kivet, mint a tenger – bár nincs is közősség.
Fogadd el tőlük az ítéletet:
bolond, aki nem sir és mégse nevet.

Reménytelen álmodozó.
Mi van ma még hinnivaló?
Reménytelen álmodozó.
Sziget vagyunk, és visz a folyó.
Reménytelen álmodozó.
Mi van ma még hinnivaló?
Reménytelen álmodozó.
Kié a holnap?

Hozzászólok