Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Renegát rock and roll

Lennon, Hendrix, Morrison, Croce, Haley, Joplin, Jones.
Legendák és változó idők.  

A korosztályod lányai még csitrik voltak mind,
de bennük volt az ígéret már a bátyáid szerint,
és a tánciskolás bálokon vasárnap esténként
te is felfedezted, hogyan és miért.  

Filmek, lemezek, magnószalagok, fadinges rádiók.
Emlékképek egy korszakról, ami a legnagyobb kaland volt.
Ami útra hívott, megőrjített és úgy adott erőt,
mint a nő, aki hiteget, hogy elérheted őt.  

Ma már másképp szól
ez a renegát rock and roll.
Másról szól
ez a hitehagyott rock and roll.  

A tiéd volt, és neked szólt, és sokszor segített,
mert hittél benne, és hittél magadban, míg tartott a lendület.
Aztán elfáradt és kifulladt. Sokszor el is temették,
de most is él – csak éppen nem a tiéd.  

Ma már másképp szól
ez a renegát rock and roll.
Másról szól
ez a hitehagyott rock and roll.  

A forma mindig változatlan, a tartalom változó,
s a megváltozott tartalomban erőtlenebb a szó.
Ma is mozdul a lábad, de a szíved már szabályosan ver.
A szikla észrevétlenül kopott el.  

Ma már másképp szól
ez a renegát rock and roll.
Másról szól
ez a hitehagyott rock and roll.
Másképp szól
ez a renegát rock and roll.
Másról szól
ez a hitehagyott rock and roll.

Hozzászólok