„…NEM A KÖNNYEBB ELLENÁLLÁS IRÁNYÁBA KELL ELINDULNI…”  

Beszélgetés Horváth Attila dalszövegíróval negyedszázados szerzői jubileuma alkalmából  

Remélhetőleg az alábbi írás olvasói közül többen kézbevették, forgatták Horváth Attila összegyűjtött dalszövegeit tartalmazó könyvet. Azok pedig akik még nem találkoztak eddig a kötettel, ezután keresni fogják. Amikor lapunk munkatársa, Nemes Nagy Péter leült beszélgetni, az az elhatározás vezette, hogy elsősorban olyan dolgokról essék szó, amiről nem, vagy csak érintőlegesen esik szó a kötetben. A Macskakő nevű kis budai sörbárban aztán szó került sok mindenről: mindkettőjük kedvenc gyerek- és felnőttkori játékáról, a gombfociról, a sportról, a magyar történelem vészterhes korszakairól, a hazai rock nem kevésbé sanyarú helyzetéről…Lapunk terjedelme sajnos, gátat szab, ezért Attila mondatait sokszor rövidíteni kellett – elnézést!  

A ’60-as évek második felében olyan szinten írtam verseket, hogy azok meg is jelentek a Magyar Ifjúságban és az Ifjúsági Magazinban. Több volt tehát a szokásos kamaszkori verselésnél… Egyrészt az irodalom felől közelítettem a szövegíráshoz, másrészt, ha valamit megírok, akkor az legyen megírva, szóljon valamiről. Mivel verseket írtam és azt elég komolyan vettem, nagyon sok mindent tanultam József Attilától. Nem akarom az egész névsort felsorolni, de költőktől tanultam azt, hogyan kell szerkeszteni, a rímtecnikát használni, hogyan legyen a soroknak önmagában zenéje. Sok mindenben autodidakta módon építkeztem, de odafigyeltem azokra, akikről azt hittem, hogy érdemes tanulni tőlük. Nagyszerű magyar tanárom volt a technikumban, akinek szintén sokat köszönhetek.
Az angol és amerikai számok nem befolyásoltak, mert akkor nem értettem a dalok szövegeit. Viszont Bródy nagyon erősen hatott rám, ezt a mai napig elismerem. Nagyon nagy szerepe volt abban, hogy szövegíró lettem.

Az első nagyon „berobbant” szöveged a Taurus Anyám vigasztalj engem! című dala volt. Befolyásolt-e később ez a siker?

Igen, de érdekes módon az ellenkező irányban. Amikor ezt írtam, mindössze 20 éves voltam, tehát sem emberileg, sem szakmailag nem voltam kiforrott egyéniség. Nagyon erős sejtéseim és vonzódásaim voltak, hogy milyen irányban induljak el szövegíróként. Amikor ez a nóta döbbenetesen nagy siker lett, kicsit megijedtem, mert érzésem szerint nem igazán jó dalszöveg. A témát ma is megírnám, de egészen másképp, sokkal visszafogottabban.
Kevesebb érzelmet kell belevinni a lírai nótákba. és így lehet elkerülni a csapdákat, melyeket a könnyű siker reményében általában nem szoktunk elkerülni. Ennek a kirobbanó sikernek nagy tanulsága volt, hogy nem a könnyebb ellenállás irányába kell elindulni. Ez jó iskola volt és azt hiszem, a későbbiekben sikerült a kicsit giccsbe hajló, kicsit közhelyes, túl érzelgős történeteket elkerülnöm.
Az, hogy hiteles legyen valaki mástól, amit leírtam, az nem tartalmi, hanem formai kérdés. Azon a nyelven kell fogalmaznom, amit az előadótól elhisznek. Olyan módon kell a saját gondolataimat, érzéseimet szavakba öntenem, hogy megtaláljam azokat a közös pontokat, amik mindkettőnkben megvannak. Amitől az én gondolataim az ő előadásában hitelesek lehetnek. Soha, senkinek a gondolatait nem próbáltam megfejteni azért, hogy abból majd őt „kitaláljam”. Mindig arról volt szó, hogy azt írom, amit gondolok, érzek, s amit én szeretnék írni. A szövegírók általában azt szeretnék, hogy az arcukat a szövegeikből ismerjék meg. Tulajdonképpen én is így vagyok ezzel: az lenne a legjobb, ha engem is a szövegeimből ismernének meg és nem nekem kéne iránytűt adni.
A rockzene egy korosztály önkifejezési formájaként kezdődött, és azért lehetett az, ami. Annak, aki ezt ugyanígy látja, annak elég borzasztó végignézni azt, hogyan uralja el teljesen az üzlet ezt a területet is, és hogyan szűnik meg a rock önkifejezési formává lenni. Mert már csak néhány mohikán gondolja így ezt. Éppen ezért erősíteni kellene: a rock nem elsősorban zenei műfaj. Nézetem szerint a rockzene az a műfaj, hogy vannak gondolataid és azt legjobban úgy tudod közvetíteni, hogy a vivőanyag a zene. A lényeg az, amit közölni szeretnél, amit el akarsz mondani.

Volt-e olyan szakasz a pályádon, amikor fel akartad adni?

Egy ilyen volt. Nem arról szólt, hogy föladom, hanem feladtam. A ’80-as évek második felében volt, amikor a rockzene nem kapott megszólalási lehetőséget sehol. Amikor kifejezetten csak a szórakoztatásra törekvő popzenék voltak egyeduralkodók a szakmában. Akkor kiszálltam, azt mondtam: ehhez nincs közöm. Akkor úgy gondoltam, végleg abbahagyom. Szép kaland volt, hogy dalszövegeket írtam, most valamiből megpróbálok megélni. Komputergrafikus voltam és jobban kerestem vele, mint a szövegírással. Azon a szinten, ahol én vagyok, meg lehet élni a szövegírásból, de meggazdagodni nem. Van egy lakásom, autóm nincs – meg tudok élni az én igényszintemen.
A könyv szöveggyűjtemény részét magam állítottam össze és nem vettem észre, hogy legújabb munkáim közül az maradt ki, amit talán a legjobban szeretek. A harmadik Charlie-lemezről kimaradt a Ne légy kemény szövege. Nem tudom, hogy eshetett ez meg, mert a Charlie-nak írt szövegek közül ez benne van az első háromban.

Remélhetőleg a következő kötetedből nem marad ki. Addig is, az olvasók nevében is sok sikert kívánok a következő 25 évre! Végül hogyan jellemeznéd önmagad?

Szemlélődő típus vagyok. Szeretek egy bárpulthoz vagy egy sarokasztalhoz leülni és nézni, mi zajlik körülöttem. Belehallgatni mások beszélgetésébe… És, hogyha olyanok történnek, amik magukkal ragadnak engem is, akkor szívesen vagyok benne. Amikor már részt veszek az eseményekben, akkor már szeretem alakítani a történéseket.
Minden alkotóembernek töltekezni kell egyfolytában. Az biztos, hogy ezek a történések, zajlások feltétlenül szükségesek. A legjobb nézni a folyót, és amikor elragad az ár, akkor vele úszom én is.

Nemes Nagy Péter  

JÉG DUPLA WHISKYVEL
– Válogatás Horváth Attila dalszövegeiből
Warner / Magneoton  

Előadói ambíciók nélküli dalszövegírók csak a legritkább esetben kerülnek reflektorfénybe. Ezzel a lemezzel most Horváth Attilára vetül néhány képzeletbeli fénysugár, mégpedig abból a jeles alkalomból, hogy 25 éve lépett a pályára. Azóta – ez sem elhanyagolható szempont – stabilan tartja magát a legjobbak között. Nem lehetett irigylésre méltó a dolga, amikor ki tudja hány száz felvételből kellett kiválasztania egyetlen lemezre valót. A többféle „szűrőn” átesett 17 nótával maximálisan kitöltötte a CD játéklehetőségét. Annak ellenére, hogy sajnos egyetlen Taurus-felvételt sem találhatunk rajta, érdemes megemlíteni, hogy H. A. szövegírói debütálása ehhez a legendás csapathoz kötődik. Ez a tény ugyanis determinálta a folytatást, hiszen a Korált megalapító Balázs Fecó is őt választotta szerzőtársul, csakúgy, mint a másik ex-Taurus-os, a Piramis-főnök Som Lajos. Utóbbi Piramis-vádirat címmel megjelentetett, személyeskedésektől és indulatoktól sem mentes könyvében „írásba adta”: Horváth Attila dalszövegei nagyban hozzásegítették a zenekart ahhoz, hogy a fénykorukban országos méretű őrület alakuljon ki körülöttük. Ez így igaz. Némi szépséghibája mégiscsak van a dolognak. Az első Piramis-lemezeken köszönetképpen sem merül fel Horváth Attila neve. Olyannyira sem, hogy a szerzői lemez záró számaként felvett Ajándékot az 1978-as Piramis 2-n még Som Lajos és Köves Miklós jegyzi.
Az eddigi Horváth Attila-életműből én a Bojtorján-felvételeket emelném ki. Ezek azok a dalok, amelyeket nem tudnék elképzelni más szövegeivel. Talán itt volt a legnagyobb szükség arra, hogy olyan érzékletességgel villanjanak fel élethelyzetek, ahogyan azt csak Horváth Attila képes leírni. Horváth okos, de nem okoskodó. Érzékeny, de nem érzelgős, és kíméletlenül pontos, mint egy hiperrealista szépíró. Ugyanakkor felfoghatatlan számomra az az empátia amivel a fővárosban nevelkedett rocker az egyszerű vidéki ember lelkébe belehelyezkedni képes.
A közelmúltban Charlie és Cserháti Zsuzsa visszatérése forrt össze a nevével. Lehet mazsolázni a lemez-összeállításból és lehet sajnálkozni a lemaradt nótákon. Egy biztos: Horváth Attila nélkül a magyar rock sokkal szegényebb lenne. De nem csak a magyar rock: mi magunk is.  

olasz  

JÉG DUPLA WHISKYI/EL
Horváth Attila összegyűjtött dalszövegei  

25 év dalszövegírói termése 320 oldalon, keménykötésben, ízléses, hármas tagolású könyvben. Az első hetven oldalt Hetesi Péter Pál újságíró a „Szövegelő”-vel három éjszakán át folytatott beszélgetésből szemelgette. A második rész H. A. munkássága, ha jól számoltam 269 dalszöveg, elsősorban a publikáltak, vagyis a lemezen, hanghordozókon megjelentek közül. A rajtvonalat az 1972-es Taurus kislemez másik oldala, a „Szólíts meg, vándor” (SP 942-b) jelenti: Horváth Attila innen számolja pályáját. A harmadik részben pályatársak, barátok, volt iskolatársak – összesen 34-en – nyilatkoztak, adomáztak Kiss Sándor újságírónak. És hogy többségében azok, akik szeretik, tisztelik Horváth Attilát? Nos, ez is egyfajta közvélemény.
A könyvből nem csak a „rockköltő” életét és munkásságát ismerheti meg az olvasó, hanem a hazai rocktörténet jelentős szeletét is. Ez érthető, mert a jubiláns igazi rocker, élete egybefonódott azzal, amit csinál. Ettől hiteles, még ha olyan látszólagos „kanyarok” is vannak a Taurus-Piramis-Korál-Charlie nevével jelzett úton, mint a Bojtorján, Delhusa Gjon vagy Kern András.
Jól megírt, jól megszerkesztett könyv ez, amit biztosan sokszor vesz kézbe és böngész az olvasó, nemcsak a szövegek, hanem a sztorik miatt is. Kapható cédé melléklettel és anélkül is, ill. a lemez/kazetta külön is megvásárolható.  

Nemes Nagy Péter