Attilával 1993-ban dolgoztam együtt először, amikor szóba került a Balázs Ferenc és a Korál című lemez elkészítése. Ők ketten Fecóval hosszú évek óta összeforrott szerzőpárost alkottak, amit én sem szerettem volna megbontani. Már csak azért sem, mert mindkettőjük munkáját külön-külön is nagyra értékelem. Attilát is aközé a három szövegíró közé sorolom, akiknek a rendszerváltás után is maradt mondandója az emberekhez. A másik kettő Demjén és Dusán.
A kiadónk által megjelentetett Korál-album után következett Horváth Charlie-é. Ők ketten már régóta készültek együtt dolgozni, de ez csak pár éve jöhetett létre. Hozzájuk társult Lerch Pisti, így születhetett meg az első Charlie lemez. Az eredmény mindenki számára nyilvánvaló. Nagy öröm számomra, hogy Attilának az általam legkiemelkedőbbnek tartott mindhárom sikerkorszakához közöm lehetett. Igaz, hogy a Piramis és a Korál esetében csak érintőlegesen, hiszen évtizedekkel ezelőtt élték fénykorukat, és én csak részese tudtam lenni az újjáélesztésüknek – akár egy koncert, akár egy lemez erejéig -, ám Charlie robbanásánál teljes mértékben ott lehettem.
Meglepő volt számomra, hogy Attila mennyire mai tudott lenni Charlie szövegeit illetően. Nem siránkozott, nem ragadt le, hanem olyan életérzéseket fogalmazott meg, amelyek teljes mértékben tükrözték a kilencvenes évek Magyarországát. Aki húsz évvel ezelőtt is szólni tudott a közönséghez és ennyi idő elteltével, minden változás ellenére ma is képes erre, az a szememben nagyon nagy ember. Mindig is jobban szerettem a nehéz, de zseniális alkotókat, mint a könnyen kezelhető iparosokat. Számomra Attila nehézsége egyrészt a makacsságából fakad. Másrészt, abból a nem biztos, hogy egyértelműen negatív tulajdonságából, hogy egy produkció kapcsán többet akar annál tenni, mint hogy megírja a szövegeket. Egy picit zenei rendezői, egy picit látványtervezői szerepet is magára vállalna. Tudjuk, hogy azért szól bele ezekbe a dolgokba, mert a magáénak is érzi az egészet, és tökéletes végeredményt akar, de nem mindig könnyű kezelni a túlpörgéseit. Ez számomra nem is jelentett igazán konfliktust Attilával, csupán megfigyeltem ezt a tulajdonságát.
Úgy tartom, Horváth Attila pályájának harmadik virágzása Charlie-val kezdődött és napjainkig tart. Ennek a ragyogásnak a holdudvarába tartoznak a Cserháti Zsuzsának írt dalai is. Bár abban biztos voltam, hogy Attilának írnia kell a Cserháti lemezre, aggályaim is voltak ezzel kapcsolatban. Az rendjén volt, hogy egy vele azonos korú férfi – mint Charlie – esetében hiteles gondolatokat tud megfogalmazni, de vajon mire képes egy olyan nővel kapcsolatban, mint Zsuzsa? Szerencsére a félelmeim nem igazolódtak be, mert mély érzésű és valóban hiteles dalok születtek.