Soha nem veszíthetsz el

A sötétség megint
eltűntette mind:
legszebb színeink
a holdon túl elégnek.

Vendég volt a nap.
Vissza kell, hogy add.
Úgy, mint önmagad.
A földnek majd, vagy az égnek.

Én nem búcsúzom el.
Mindig itt leszel.
Sokat nem változunk.
Kicsit álmodunk csak másképpen
ébren.

Soha nem veszíthetsz el.
Aludj jól. Ne félj.
Vagy elveszíteném
én is mind, amit érek.

Összetartozunk.
Egymásból vagyunk.
Soha nem veszíthetsz el.
Álmodj csak. Én nézlek.
Pihenj.

cenzura:
2009 június 7
Borzasztó!
Szilvi:
2009 június 23
sokkal rosszabb! első zongora óra?
Nagy Zsuzsanna:
2009 június 24
Kedves Szilvi és cenzura!

Szeretek itt nézelődni, keresgélni, nosztalgiázni..
-így elolvastam a „véleményeteket” is. Sokféle zenét kipróbálok, meghallgatok és van ami nekem sem tetszik, de akkor lapozok, továbblépek.., hisz pont ez az ami nem lehet kötelező.. Mindenkit, máshogy érint, talál el egy dal. Különbözőek vagyunk, -és ez így jó- mert én ezt a dalt nagyon szépnek, mélynek, szerethetőnek érzem, -és nagyon szeretem is.
Nagyon szép utolsó, befejező dala egy gyönyörű lemeznek, (Good bye) aminek a mottója:
„Ezt a lemezt a szüleim emlékének ajánlom”
Talán ha így hallgatjátok újra…, talán lehet meghalljátok…., de ha nem akkor sincs semmi baj..
Legyen szép napotok és keresgéljetek, mert akad itt sok csoda, úgy a dalszövegekben, mint a dallamokban is..

Horváth Attila