Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Szabad vér

Sír az asszony.
Rajtam a szédület újból.
Sír az asszony.
Rajtam a szédület újból.
Száraz szívvel
a hosszú köröket járom.
Három éjjel
nem elég hazatalálnom.
 Ez az átok, ez a baj.
 Ez a vér.  

Kérdi tőlem,
valaha nyugszom-e végre.
Kérdi tőlem,
valaha nyugszom-e végre.
Majd egy szép nap,
amikor angyalok hívnak,
és hófehérben
indulok neki az útnak.
 Ez az átok, ez a baj.
 Szabad vér.     

  Majd állok odafenn
  súlytalanul,
  és tiszta lesz a szívem,
  ahogy kérdez az Úr.
  „Gyere, zűrös gyerekem.
  Mi volt a gáz?
  Te hogy látod a dolgot?”
  Uram, túl sok a lánc.     

  Vagy az átok, az a baj.
  Ez a vér.
  Szabad vér.
  Szabad vér.        

   Nyugtalan vér.
   Szabad vér.  

Hozzászólok