Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

SZEBA TIMBA

Én csak jókedvemben ittam,
vagy csak hogy jó kedvem legyen.
Máskor nem. Vagy csak néha,
ha úgy hozta a helyzetem
egy pár helyen.
Persze egy szavam se hidd el.
Így volt írva a szövegben.

Inkább lányokkal pörögtem.
Zajlott minden éjszakám.
Mindig máshol talált a hajnal.
Nincs okom, sosem volt, hogy letagadjam.
Mielőtt bármi ezen múlna,
ez is csak a költő útja.

SZEBA TIMBA, SZEBA TIMBA.
Megy a banda. Ennyi. Ez a csoda.
Rock’n’Roll – szólt a gyógyszerész.
SZEBA TIMBA, SZEBA TIMBA.
És az inga lendül valahova.
De előbb jön a szólórész.

SZEBA TIMBA, SZEBA TIMBA.
Megy a banda. Ennyi. Ez a csoda.
Rock’n’Roll – szólt a gyógyszerész.
SZEBA TIMBA, SZEBA TIMBA.
És az inga lendül ide-oda.
Ezután jön az ismétlés.

SZEBA TIMBA, SZEBA TIMBA.
Megy a banda. Ennyi. Ez a csoda.
Rock’n’Roll – szólt a gyógyszerész.
SZEBA TIMBA, SZEBA TIMBA.
Itt a minta. Írd fel valahova.
Ez a dal ennyi volt, és kész.

Hozzászólok