(Kern Andrással közös dalszöveg)  

Nézd csak, ott a pult mögött, annak a lánynak milyen szép keze van.
Hogy ő maga milyen, azt nem tudom, mert előttem állnak,
és sajnos túl sokan.
Lehet, hogy szép az arca is, de igazából az most nem érdekel.
Meglehet, hogy az egész jó…de nem láthatok keresztül a tömegen.
Őrület, hogy milyen meleg van itt.
A sok ember kiabál, lökdös, odébb taszít.
Meg kell hülyülni tőlük,
kövérek rondák, és izzadnak mindannyian.
De látod, annak a lánynak a pultban … milyen szép keze van.  

Az is lehet, hogy férje van, ha nem is látok gyűrűt a kezén,
vagy jár csak éppen valakivel… tudod, szívesen meg is kérdezném.
Persze közelebb jutni úgyse lehet, s amíg ilyen tömeg van, ő sem érne rá.
Azért várjunk még. Várj egy kicsit…Ez a rumli most már nem tarthat soká.
Kíváncsi vagyok, milyen lába lehet.
Vannak lányok, akiknek az egész teste nevet.
Vajon ő is ilyen? Vagy szomorú inkább?
De miért is töröm magam…
Talán jobb így, hogy nem tudok semmit…csak annyit…,hogy elég
szép keze van.  

Csak azért várj egy kicsit még, mert tudod jól, milyen ritkaság ma a szép.
Persze az is lehet, ha előjönne a pult mögül, végül is csalódnék.
De még ha tényleg olyan volna is, mint amilyennek én elképzelem,
és nem is járna senkivel – én járok. És ez probléma azt hiszem.
De legalább már láthatnám, milyen.
Én már kiegyeznék, esküszöm, ennyiben.
Egyre nagyobb a meleg, a füst,
és most ő is eltűnt valahogyan.
Igazad van…bolond voltam…menjünk…
keze másnak is van.