Éjfél van. Vagy már rég el is múlt.
Rossz nap volt, és csak vittük a súlyt.
Mennénk már, de visszatartanak még
új arcok és a régi jó zenék.
 Egy lány leül mellém.
 Néz és kérdez.
Évekről. Harcról. Sikerekről.
Életről. És persze szerelemről.     

  Szerelem jön. Szerelem múlik.
  Mind olyan volt, amilyen.
  Szerelem már becsapott engem.
  Szeretet még sohasem.  

Látom jól, néha nem nagyon ért.
Mért élnénk, ha nem a szerelemért?
Borzongást, csodát, titkokat vár.
Néhányszor meg is találja talán.
  Miért is bántanám?
  Én sem bánom.
Szédüljön. Tartson ameddig tart,
míg egy nap ő is azt mondja majd:     

  Szerelem jön. Szerelem múlik.
  Mind olyan volt, amilyen.
  Szerelem már becsapott engem.
  Szeretet még sohasem.
  Szerelem jön. Szerelem múlik.
  Van, aki rég idegen..
  Szerelem már kifosztott néha.
  Szeretet még sohasem.