Gyűröm a nappalt, 
míg végre fellök az éjszaka,
de nem hoz megnyugvást.
Felkelek hétszer,
ülök a földön,
úgy se jó.
Csak nézem a villámlást.
Ordít kinn a szél.
Már beszélek én is.
Itt suttogok.
Te őrült.  

Hol van a szíved? Hol a szíved?
Istenem! Ha volna, most itt lennél.
De üres s párnád,
sima a párnád – nincs nyomod.
Mint a pára eltűntél.
Meddig gyilkolsz még?
Nem látod? Vérzem.
Gyere ,gyere haza,
te őrült.

Jöjj, oldozz fel – látod, beteg vagyok.
Jöjj, kergesd el az összes kutya napot.
Jöjj, oldozz fel, látod, bolond vagyok.
Jöjj, kergesd el az összes kutya napot!  

Azt mondják, jól vagy.
Azt mondják, nálad minden O. K.
Ő jobban megbecsül.
De ugye még néha –
néha a nevemen szólítod?
Persze csak véletlenül…
Meddig bírod még!?
Pokolba mindent.
Gyere, gyere haza!
Te őrült.

Jöjj, oldozz fel – látod, beteg vagyok.
Jöjj, kergesd el az összes kutya napot.
Jöjj, oldozz fel, látod, bolond vagyok.
Jöjj, kergesd el az összes kutya napot!