Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Testvérem voltál

Barátom voltál.
Mindennap egyformán.
Lassanként nőttél hozzám.
Közös volt minden.
Néha még lányok is.
Őriztük egymást,
már az idővel szemben is.
A testvérem lettél.
Testvér.    

 Hova készülünk, nem tudom.
 Bármit tanulunk-e, nem tudom.
 Rám akkor is számíts. Bármi van.
 Ha összezavarva létezünk.
 Ha magunk szédülünk ellenünk.
 Engem akkor is hívhatsz bárhogyan.
 Bárhogyan.  

Testvérem voltál.
Láttad a vesztem is.
Meztelen arcom.
Mint én.
Elmúlni most már,
vagy elveszni – nem hagyom.
Semmilyen kincsért,
soha, semmilyen oldalon.
Se a felhőkön innen,
sem túl.    

 Hova készülünk, nem tudom.
 Bármit tanulunk-e, nem tudom.
 Rám akkor is számíts. Bármi van.
 Ha összezavarva létezünk.
 Ha magunk szédülünk ellenünk.
 Engem akkor is hívhatsz bárhogyan.
 Bárhogyan.

Hozzászólok