Rendben – mondta a nő -,
csak átvonultam, mint a felhő.
Maradj őrült. Én nem állok útban.
Nincs baj. Semmi komoly.
Csak szomorú, ha elgondolom,
valamiben bíztam, és nem úgy van.
 Ennyi vagy. Túl kopott. Túl poros már.
 Túl konok. Túl zajos. Túl bolond még.  

Jól van, ilyennek látsz.
Aki tudja, játssza máshogy.
Nekem így megy. Néha így se. Látod.
Karcos, régi lemez.
Kezd lejárni, így van ez.
Erről azért kérdezd meg a lányod.
 Ez vagyok. Túl kopott. Túl poros már.
 Túl konok. Túl zajos. Túl bolond még.     

  Túl kevés – ki ahogy méri.
  Túl komoly – nincs rózsaszín kép.
  Túl kemény – úgy le tudok lépni.
  Túl bolond – így maradok még.     

  Túl nehéz. Vagy ki hogyan nézi.
  Túl komor. Fekete, kék.
  Túl szelíd a pokolra érni,
  és túl bolond, hogy itt vagyok még.