Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Új név a régi ház falán

A terem lassan elsötétül,
zsúfolt már a nézőtér.
Arcok lenn a félhomályban.
Nézem, hátha eljöttél,
de attól félek már,
bárhol állsz, a sűrűségben elveszel
– ha itt leszel.
Ha most nem látlak, nem tudom,
mikor lesz rá újabb alkalom.

Tegnap néhány ismerősöm
mondott rólad néhány szót.
Túl vagy már a rossz időkön,
mikor minden mindegy volt.
Hívtunk volna már,
de a régi számon, amit tudtam, más felel.
Vagy senki sem.
Máshol laksz, vagy mással élsz.
Ha találkozunk, majd mindent elmesélsz.

Új név a régi ház falán.
Új év – ez könnyebb lesz talán.
Más kép egy album másik oldalán.
Új név egy régi ház falán.
Új év – ez könnyebb lesz talán.
Másképp minden értelmetlen volna már.

Hívtunk volna már,
de a régi számon, amit tudtam, más felel,
vagy senki sem.
Máshol laksz, vagy mással élsz.
Ha találkozunk, majd mindent elmesélsz.

Új név egy régi ház falán.
Új év – ez könnyebb lesz talán.
Más kép egy album másik oldalán.
Új név a régi ház falán.
Új év – ez könnyebb lesz talán.
Másképp minden értelmetlen volna már.

Dublin, 1995.

Hozzászólok