Visz a hullám. Sodor az áradat.
Hol ér partot, nem tudom.
Körülöttem nyüzsög a délután.
Végigkísér a városon.
Úgy is indult, hogy nem ez az én napom.
Körbe jártam és itt vagyok.
A sosem nyíló arcokat bámulom,
mint egy változó kirakatot.  

Valakit várok. Valakit várok.
Volt zavaros útból éppen elég.
Néhány jó nap kéne már.  

Mindent elborít, ha jön a sötét.
És jön még rosszabb a rossz után.  

Voltam én már igazán mélyen is.
Ismerem jól a sűrűjét.
Mindig vártam valami változást,
pedig láttam, hogy nincs miért.
Visz a hullám, sodor az áradat.
Ami nincs, azt képzelem.
Sosem értem, mi hogyan romlik el.
És mi kell ahhoz, hogy jó legyen.