Kétfelé visz út a szobámból.
A hangulatom dönt az ajtónál.
Balra indulok, hogyha hiányzol.
Jobbra fordulnék, ha itt volnál.
Eső volt az éjjel és eláztam megint.
Semmi nem volt jó se bent, se kint.
Zörög a lánc.
Nagy utat járok egyhelyben.
Naponta látsz
egy kicsit jobban elvesznem.
Zörög a lánc.
Legalább néha engedd el.
Ne vigyázz rám,
amikor úgyse mellettem ébredsz fel.

Kétezerre jól megöregszem.
Háromezer éves leszek már.
Azt remélem, csak megérem még,
hogy mindenféle büntetés lejár.
És elmeséled végre,
ha már nem is kérdezem,
mit terveztél velem – nélkülem.
Zörög a lánc.
Nagy utat járok egyhelyben.
Naponta látsz
egy kicsit jobban elvesznem.
Zörög a lánc.
Legalább néha engedd el.
Ne vigyázz rám,
amikor úgyse mellettem ébredsz fel.

Zörög a lánc.
Nagy utat járok egyhelyben.
Naponta látsz
egy kicsit jobban elvesznem.
Vinne a szél,
de ahogy elfut mellettem
már nem az enyém.
Valahogy máshogy képzeltem.
Rövid a kör.
Nagy utat járok egyhelyben.
Zörög a lánc.
Legalább néha engedj el.
Oldozz el.