Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Életmű lemez + Mobilmánia sajtótájékoztató képek

2008. december 11. Az EMI kiadó közös sajtótájékoztatót szervezett a Mobilmánia és a Horváth Attila Életmű válogatás megjelenése alkalmából.  helyszín a Harley Davidson – Club 66 volt.

   Réti Zsolt képei

   Képek a Mobilmánia honlapjáról

  

Több helyen is frissítettem a képgalériákat, többek között Tunyó búcsúztatásáról is tettem fel képeket.

Ha van kedved, Dőlj hátra, nézelődj…

  1. susy:
    2009 január 8

    Köszönöm. Nagyon jó itt nézelődni!!!
    Drága Attila! Kicsit megkésve de annál nagyobb szeretettel Gratulálok a Névnapodhoz.Minden Jót kívánok Neked!!!

  2. Munkácsi Miklós:
    2009 május 6

    Hatti, Aranypajtás,

    A Mobilmániát a gyerekektől kaptam kölcsön (nekem még az Emléklemez sincs meg!), és mint lassan 30 éve tartó barátságunk során mindig, ismét lenyűgözött költői leleményességed, az életszemléleted fájdalmas bölcsessége.
    Jó „baseva” ez a rock, rohadtul jó szövegekkel. Az istenség ellen „Lázadó ima” csakazértis a magáét mondó énje „akkor is, ha süket a világ. És ne reméld, hogy haragszom rád”(!!!) – félelmetes. A „Láttam a démont” hihetetlen mélységek felé fordít, míg a „Jó napokban” és kedvencem, a „Szeptember babám” döglesztő” életszerűsége, ahogy pl. a csaj nyomja a gázt, „a Zepp dübörög a kaszniban” és „a tegnap a holnappal összeér”, istenemre torkon csapott. Ahogy fiatalabb koromban a Pink Floyd meg a Nirvana tudták ezt megtenni; utóbbi még a tragikus sorsú Kurt Cobainról még szegény Tunyó miatt is Titeket juttat az eszembe. A „boldog és szomorú” Tunyó és az énekesnek a prozódia által történő vezettetése miatt, amikor olyanokat tud lökni, hogy: ne szeress – ölelj át, ne keress – találj rám, és ne segíts rajtam – vigyázz rám! Aztán mindehhez jön a „Még ne búcsúzz el” dübörgő mesebeli dumája, hogy: „angyalokkal játszunk a föld tisztább felén, vagy vendégségben járunk az ördögnél” Kajakra alám élveztem.
    Ne lássak több napot: ezzel a Mobilmániával kenterbe vertétek, ha a Pink Floydot annyira nem is, de a Gun’s Roses-t vagy az AC/DC-t, a remek System Of A Down-nal (Mr. Jack) együtt mindenképp. És még az egyes hangzatai-prozódiái által rátok emlékeztető újabb nagymenők közül a bűvös Iron Maident is pl. a Fear Of The Darkkal vagy a No More Lies-al. Aztán a zeneileg amúgy nekem kevésbé tetsző „Messziről jövünk” elhozta a talán valaha hallott legszebb versszakot is, amikor (még nem tudom fejből) a Nap, a Hold és a csillagok bújnak, eltűnnek, de visszajönnek, ha megfordul az ég, „csak embert nem láttam visszajönni még”. Egyszerűen fenomenális.
    Kösz a Mobilmániát, csávók, Hatti – ezt is és mindent!

    Munkácsi Miklós

Hozzászólok