Az első Horváth Attila élményemnél még csak a nevével sem találkoztam, mert az a Piramishoz fűződik, ahol nem szerepeltették őt sehol. Mindezek ellenére gondolatban szinte második apámnak tartottam azt, aki megírt olyan szövegeket, mint az „Őszintén akarok élni”. Akkora hatással volt rám a Piramis, majd később a Korál szinte mindegyik sora, hogy a középiskolában, amikor dolgozatot kellett írni, akkor is belőlük merítettem. Egyszer az volt a feladat, hogy József Attila két soráról értekezzünk. Én szinte egy az egyben a Korál Válaszra várva című dalát írtam le. Valahogy így: „Nehéz napokban, amikor József Attila magára maradt és nem találta sehol a nyugalmát…” Mondanom sem kell, hogy ötöst kaptam rá.