A dalcímekre kattintva olvasható a szöveg. Ha egyben szeretné látni a lemez összes szövegét, akkor ide klikk.
Keserű voltam.
Már a dalokban sem volt hitem.
Nyugtalan szél vitt végig a városon.
Egyedül voltam,
vagy ha kell a szebb szó: szabadon.
Bármit is vártam,
már nem is vártam nagyon.
Taníts meg engem,
hogy úgy szeresselek,
hogy neked is szép legyen,
nekem is jó legyen minden.
Taníts meg engem,
hogy jól figyeljek rád,
hogy soha ne bántsalak,
és azt, hogy bántasz, ne higgyem.
Gyere, taníts meg engem!
Nem vagyok túl jó,
és nem lesz könnyű mindig értened,
de megteszem érted mind, amit tehetek.
Taníts meg engem,
hogy úgy szeresselek,
hogy neked is szép legyen,
nekem is jó legyen minden.
Taníts meg engem,
hogy jól figyeljek rád,
hogy soha ne bántsalak,
és azt, hogy bántasz, ne higgyem.
Gyere, taníts meg engem!
Remegés fut át a gépen. Minden motor felpörög.
Kifeszített acélszárnyak visznek ég és föld között.
Kékes füst, halvány fények.
Szemünk előtt a vásznon a búcsúfilm.
A tengerpart, a napfény, szerelmek, hajnalok,
s Bo Derek arcán a színes, apró csillagok.
Alattunk az óceán, még így sötétben is szép.
Nem sokáig látom már. Félig máris emlékkép,
éppen úgy, mint távolabb a szárazföld, a félsziget,
az utcazaj, az eget támadó házak.
A tengerpart, az országút, a városok,
s Bo Derek arcán a színes, apró csillagok.
Változó lenn a táj.
Félúton vagyunk már.
Kedvesem, ne sírj, kérlek.
A reggel már otthon ér.
Közelít a betonpálya. Körben minden ismerős.
Az illatok, a hangok, a színek,
és a város fölött az ősz.
Nemsokára otthon leszek, és mindenről mesélek.
Elmesélem azt is, amit nem is kérdezel.
Elmondom, milyenek voltak a vágtató napok,
s Bo Derek arcán a színes, apró csillagok.
Változó lenn a táj.
Félúton vagyunk már.
Néhány perc, s a filmnek vége.
Bo Derek csak álom volt.
Változó lenn a táj.
Az út végén vagyunk már.
Kedvesem, ne sírj, kérlek.
Bo Derek csak álom volt.
Csak mászkálok az utcán megint,
és nem múlik az idő.
A lány, akitől éppen szököm,
egy automata szerető.
Tönkretesz, és mégsem érti,
hogy a túl sok is nagyon kevés.
Egy pohár vízben tombol a vihar.
Csupa léggömb az egész.
Nem kell. Ez a dal nem jó.
Csak az jó, ami szép.
De a szép is csak egy szó.
Forró szerelem kell.
Forró szerelem kell.
Forró szerelem.
Ragyog, mint egy filmsztár, de tudom,
hogy mi ebből a kozmetika.
Folyton másik szerepet játszik.
Fele horror, fele romantika.
Megszállottan rabolja az erőmet,
és gépiesen búcsúzik el.
Itt maradok fáradtan, üresen,
furcsa éhséggel a szívemben.
Nem kell. Ez a dal nem jó.
Csak az jó, ami szép.
De a szép is csak egy szó.
Forró szerelem kell.
Forró szerelem kell.
Forró szerelem.
Szőke haj, bánatos barna szem.
Kicsit egyedül volt akkor, úgy hiszem.
Ahogy hozzám bújt, ahogy átölelt,
mintha többé nem engedne el.
Aztán sírt, és én nem tudtam, mit tegyek.
Még maradna, mondta, de nem lehet.
Mosolygott már, ahogy búcsúzott,
és én szomorú voltam, hogy elmegy.
Mert sohasem kértem,
és sohasem hívtam,
de ha így fordult,
nem baj, hogy így van már.
Én sohasem vártam,
és sohasem kértem,
de ha félig van,
már legyen egészen.
Mindig becsönget hozzám, ha erre jár,
vagy ha távol van néha, telefonál.
Csak szeretné tudni, hogy mi van velem,
hisz egy ideje nem látott már.
Mikor itt van, betölti a napjaim,
és hangosan énekli új dalaim.
Aztán megint a csönd és a várakozás.
Bolond érzés, de rágja a szívem.
Mert sohasem kértem,
és sohasem hívtam,
de ha így fordult,
nem baj, hogy így van már.
Én sohasem vártam,
és sohasem kértem,
de ha félig van,
már legyen egészen.
Matina,
ne zárj be végleg minden ajtót.
Matina,
talán várhatunk még változást.
Tudom jól, hogy túl kevés volt végül is,
ahogy én vigyáztam rád.
Kicsit várj,
talán sikerül máshogy újra kezdenem.
Ne kérdezd, hogy honnan lesz erőm.
És ha tévednék – ne bánts.
Matina,
tudom, hogy én sem látom mindig jól a dolgokat.
Matina,
mégis kérlek, kérlek, kérlek, kérlek,
türelmetlenül és félve.
A büszkeség elfáradt a szívemben.
Nekem már minden kötődés te vagy.
Minden kezdet és cél.
Segíts majd.
Az érzés újból erős.
Őrizd meg így bennem.
Őrizd meg így bennem.
Őrizz, félts engem.
Két idő határán állunk.
A szívünk páncélok mögött.
Éhes csavargók a versek
növekvő számsorok mögött.
Lézerek, komputer.
Űrhajó, gépember.
Legyőzött ellenfél a messzeség.
A régi sztorikat újra írja
megváltozott fantáziánk,
és Rómeó egy mozdulattal
beprogramozza Júliát.
Sínen van az értelem.
Nincs határ, csak a végtelen.
De jó lenne, kedvesem,
ha tudnád még, azért
nem baj, ha valamit érzel,
ha valakihez hozzáérsz.
Nem baj, ha valamit érzel,
ha valakit átölelsz.
Kiszámított minden vágyunk,
tudjuk már jól, mi mennyit ér.
A szabadság illúzióját
nem áldoznánk fel senkiért.
Gépies szerelmek
őrlik fel az életed.
Mert nem hiszed, nem tudod,
nem érted már,
hogy nem baj, ha valamit érzel,
ha valakihez hozzáérsz.
Nem baj, ha valamit érzel,
ha valaki átölel.
Vigyázz jól, ne veszítsd el a tempót.
Figyeld a mezőnyt. Soha gyorsabb nem volt.
Valaki előz. Ne engedd az élre.
Tudod a szabályt. Csak a győztes marad élve.
Figyelj, amíg lehet. Lassul a géped.
Ne lazíts. Elsöpörnek téged.
Nem győzhet mindig, aki egyszer megvert.
Csak észnél légy! Állnod kell a versenyt.
Kapcsold gyorsabbra a géped.
Végre engedd el a féket.
Hogyha neked ismerős a pálya,
a navigálást nem bízhatod másra.
Csak egy esély van, ha hajtunk, ahogy bírunk.
Ne felejtsd el, nyolcvanhármat írunk.
Kapcsold gyorsabbra a géped.
Végre engedd el a féket.
Kapcsold gyorsabbra a géped.
Végre engedd el a féket.
Engedd el a féket.
Mindig tartsd az ablakokat tisztán.
Töltsd fel a tartályt, az üzemanyag fogytán.
Közelíts a pálya belső oldalához,
és dobj ki mindent, ami akadályoz.
Kapcsold gyorsabbra a géped.
Végre engedd el a féket.
Kapcsold gyorsabbra a géped.
Végre engedd el a féket.
Engedd el a féket.
Lennon, Hendrix, Morrison, Croce, Haley, Joplin, Jones.
Legendák és változó idők.
A korosztályod lányai még csitrik voltak mind,
de bennük volt az ígéret már a bátyáid szerint,
és a tánciskolás bálokon vasárnap esténként
te is felfedezted, hogyan és miért.
Filmek, lemezek, magnószalagok, fadinges rádiók.
Emlékképek egy korszakról, ami a legnagyobb kaland volt.
Ami útra hívott, megőrjített és úgy adott erőt,
mint a nő, aki hiteget, hogy elérheted őt.
Ma már másképp szól
ez a renegát rock and roll.
Másról szól
ez a hitehagyott rock and roll.
A tiéd volt, és neked szólt, és sokszor segített,
mert hittél benne, és hittél magadban, míg tartott a lendület.
Aztán elfáradt és kifulladt. Sokszor el is temették,
de most is él – csak éppen nem a tiéd.
Ma már másképp szól
ez a renegát rock and roll.
Másról szól
ez a hitehagyott rock and roll.
A forma mindig változatlan, a tartalom változó,
s a megváltozott tartalomban erőtlenebb a szó.
Ma is mozdul a lábad, de a szíved már szabályosan ver.
A szikla észrevétlenül kopott el.
Ma már másképp szól
ez a renegát rock and roll.
Másról szól
ez a hitehagyott rock and roll.
Másképp szól
ez a renegát rock and roll.
Másról szól
ez a hitehagyott rock and roll.