Egy alkalommal Daczi Zsolt felhívott, hogy valamikor felugrana beszélgetni egy kicsit, ha van időm. Megdumáltuk, jött. Volt vele egy lány, akit nem ismertem – kicsi, tőrékeny, csendes -, gondoltam, barátnő minőségben van jelen.  Mivel a látogatás céljával nem voltam tisztában, egy idő után mondtam Zsoltinak, hogy örömmel csacsogok vele bármiről, de munkáról semmi esetre sem, mert épp annyi munkát vállaltam, amennyit tiszta lelkiismerettel teljesíteni tudok, több nem fér bele. Zsolt – aki egyébként az egyik legjobb rock-gitáros, akit valaha ismertem -, mosolygott, és azt mondta, valóban hozott egy anyagot, amit örömmel megmutatna. Mondtam: jó, de nem igazán érdekel, legfeljebb akkor, ha mondjuk személyesen Janis Joplin jelentkezne.  De azért hallgassuk háttérzeneként, miközben dumálunk. Hallgattuk háttérzeneként. Egy ideig. Mert egyszer csak megkérdeztem, hogy jézusom!, ki énekel. Mondta a lány, hogy ő. Hoppá. Kezdtem figyelni. Jók a nóták. Ki írta? Mondta a lány, hogy ő. Jól szólnak, ki hangszerelte? Mondta a lány, hogy ő. Nadehát angolul van énekelve, és értelmesek a szövegek. Mondta a lány, hogy ő. Meg még a vokálok is, meg a hangszerek nagy része is. Szóval kb. fél óra alatt beleszerettem. Szeretném segíteni őt, ahogy csak tudom. Bár most nagyon nem egyszerű.

Zsolti! Itt a földön megható tisztelettel és szeretettel figyelt rád a fiam, amikor néhány trükköt mutattál neki a gitáron. Ugye most odefenn is barátok vagytok, és ugye tanítod őt ott is?

1. Lebeg, de nem süllyed el   (zenék: Dobozy D. és Daczi Zsolt)
2. A jóban és a rosszban
3. Árnyék a Holdról
4. Felfelé a folyón
5. Számíthatsz rám
6. Túlélésre játszani
7. Felhő
8. Ha látlak még

A dalcímekre kattintva olvasható a szöveg. Ha egyben szeretné látni a lemez összes szövegét, akkor ide klikk.

Ne mutasd a szíved, drágám – mondta egy reggel.
Az gyengeség, és arra itt nincs vevő.
Ha nem tudod, hogy hol élsz, le vagy írva, ember.
Egyszerű a világ. Vagy harctér, vagy lepedő.    

 Vad vidék, világos kép.
 A győzelemre játssz.
 Testre gyúrj. A lelked nem kell.
 Gyere, élvezz.
 Ha elmennék, ne gondolj rám.
 Többé úgysem látsz.
 Bármi kell, csak fogd és vedd el.
 Ez az élet.  

És kilépett az ajtón, én meg így maradtam,
összevissza zavarva újra, legbelül.
Most minden perc az enyém, mint a szép napokban,
csak nincsen, aki segít, hogy mit kezdjek most egyedül.    

 Vad vidék, világos kép.
 A túlélésre játssz.
 Testre gyúrj. A lelked nem kell.
 Ne is érezz.
 Ha eltűnnék, ne gondolj rám.
 Többé úgysem látsz.
 Semmi nincs, amit eddig hittem.
 Kicsit félek.
  
  Hová menjek a világommal,
  a szerelmemmel, amit őrzök még?
  A csendjeimmel, a színekkel, szerinted
  meddig érhetnék?    

 Vad vidék, világos kép.
 A túlélésre játssz.
 Testre gyúrj. A lelked nem kell.
 Ne is érezz.
 Ha eltűnnék, ne gondolj rám.
 Többé úgysem látsz.
 Semmi nincs, amit eddig hittem.
 Kicsit félek.
 (Hova futhatnék?)

A jóban és a rosszban
barátok vagyunk.
Ha rossz van, a másik önmagunk
elég, ha ott van.
Mi már együtt változunk mindig,
a jóban és a rosszban.    

 Meglátod rajtam, ha valami rág.
 Azt mondod, jól van, ez még nem a világ.
 Figyelj, száz éven túl
 ez már úgysem új.
 Én is látom rajtad, ha valami nyúz.
 Jövök, vagy hívlak, na most mi a blues?
 Figyelj, száz éven túl
 ez már úgysem új.     

  A szerelem másik téma.
  Az eljön és elfogy néha.
  Lassan azután minden visszaáll.  

A jóban és a rosszban
barátok vagyunk.
Ha rossz van, a másik önmagunk
elég, ha ott van.
Mi már együtt változunk mindig,
a jóban és a rosszban.    

 Jobb lesz a helyzet, csak bízd magad rám.
 Ha mégsem úgy lett, hát istenem, kár.
 Figyelj, száz éven túl
 ez már úgysem új.     

  A többiek  másik téma.
  Ők jönnek és mennek néha.
  Lassan azután minden visszaáll.  

A jóban és a rosszban
barátok vagyunk.
Ha rossz van, a másik önmagunk
elég, ha ott van.
Mi már együtt változunk mindig.
Mindig.   

Úgy, mint most,
A jóban és a rosszban
barátok vagyunk.
Ha rossz van, a másik önmagunk
elég, ha ott van.
Mi már együtt változunk mindig.
Mindig.
Jóban és rosszban – yeah.
A rosszban – yeah-, kicsit jobban – yeah.
Mindig.
A jóban és a rosszban.

Végigjött az úton.
Már láttam messziről.
Egy gitár volt a vállán,
és az övén hosszú tőr.
Megkérdeztem tőle,
ugye ez csak tévedés.
Halkan mondta, a zene megvéd,
de a kenyérhez kell a kés.    

 Túl sokan várnak választ egy dalból,
 de kevés érzi már, amit látsz.
 Mintha árnyék lennél a Holdról.
 De bárhogy látnak, mégis játssz. Mindig játssz.  

Vándorolsz a földön.
Néha figyelnek rád,
és adsz, vagy neked adnak,
de csak néhány éjszakát,
hogy elmeséld, amit gondolsz.
Van a szép szó, van a fegyver.
Megy-e végül arra a világ,
mikor már az egyik nem kell.    

 Sokan várnak választ egy dalból.
 Kevés érti már, amit látsz.
 Mintha egy árnyék lennél a Holdról.
 De bárhogy látnak, mégis játssz. Mindig játssz.    

 Túl sokan várnak választ egy dalból.
 Kevés érzi már, amit látsz.
 Mintha árnyék lennél a Holdról.
 De bárhogy látnak, mégis játssz. Mindig játssz.
 Túl sokan várnak választ egy dalból.
 Kevés érti már, amit látsz.
 Mintha egy árnyék lennél a Holdról.
 De bárhogy látnak, mégis játssz. Mindig játssz.

Kora reggel. Könnyű szél.
Simogatva ébredő.
Szerelemhez hűvös volna,
de a búcsúzáshoz jó idő.
 Ne fordíts (ne hívj már) vissza innen.
 Ha szeretsz még, segíts szabadnak lennem.     

  Nézd, hogy száll a hajóm.
  Repít már. Visz felfelé a folyón.  

Lemaradnak a régi dolgok,
ahogy ajtót nyit egy új világ.
A szerencsém is csak úgy vezessen,
hogy hagyjon mindig menni tovább.
 Szabad út, szabad szélben.
 Semmi mást ne adjon. Többet sose kértem.     

  Nézd, hogyan száll a hajóm.
  Repít már. Visz felfelé a folyón.
  Nézd, hogyan száll, fut a hajóm.
  Repít már. Visz felfelé a folyón.    

 Szabad út, szabad szélben.
 Még nem tudom, hová, de segít hazaérnem.     

  Nézd, hogyan száll a hajóm.
  Repít már. Visz felfelé a folyón.
  Nézd, hogyan száll, fut a hajóm.
  Repít már. Visz felfelé a folyón.
  Nézd, hogyan száll, fut a hajóm.
  Repít már. Visz felfelé a folyón.
  Nézd, hogyan száll, fut a hajóm.
  Repít már. Visz felfelé a folyón.

Behúzott függöny mögött áll az ablaknál.
Odakint nő a víz az utcán. Ez is nyár.
Tudja már, ilyen napokon mindenen valami felhő ül.
Volt már ilyen egyedül. Majd ezzel is kibékül.
Megint vár.    

 Akármi jönne, jöjjön.
 Most már nem fél. Nem fél.
 Csak ezt a felhőt vinné messze
 valami szél.
 Akárki jönne, jöjjön most már.
 Nem fél. Nem fél.
 Csak ezt a felhőt vinné messze
 valami szél.  

Újra mosolyog már. Leül csendben a csönd mellé.
Valamit elmos ez a víz. Bár a rosszat is elvinné.
Furcsa nap. Nem is szomorú. A képzelet ilyenkor messzebb száll.
Túl a régi utakon, és messzebb egy új napnál.    

 Akármi jönne, jöjjön.
 Most már nem fél. Nem fél.
 Csak ezt a felhőt vinné messze
 valami szél.
 Akárki jönne, jöjjön most már.
 Nem fél. Nem fél.
 Csak ezt a felhőt vinné messze
 valami szél.  

Madár az úton. Riadt szemmel az égre néz.
Vinné a szíve. Emelné a szárnyát, de túl nehéz.    

 Akármi jönne, jöjjön.
 Most már nem fél. Nem fél.
 Csak ezt a felhőt vinné messze
 valami szél.
 Akárki jönne, jöjjön most már.
 Nem fél. Nem fél.
 Csak ezt a felhőt vinné messze
 valami szél.

Valahonnan érkezem.
Kérlek, valahol várj.
Talán olyan kedvünk jön, hogy mennénk
még együtt valahová.
Ott lennék ma jól,
ahol nem lárma szól.
Az csak szépen szép,
hogy látlak még.  

Majdnem mindegy volna, hol kezdem már.
Annyi minden összegyűlt itt ennyi év során.     

(De) jó, még mindig jó,
még mindig szép,
ha néha látlak még.
Jó. Még mindig jó.
Még mindig szép,
ha néha látlak még.  

Az út visszafordul.
Egy ital most nem jönne rosszul.
De úgy, hogy csendes a környék,
és már nincs túl sok vendég,
hogy ne törjön már szét,
ha összeállt a kép,
hogy újból látsz,
hogy látlak még.  

Majdnem mindegy volna, hol kezdem el.
Annyi minden összegyűlt itt, és nálad is, azt hiszem.     

(De) jó, még mindig jó,
még mindig szép,
ha néha látlak még.
Jó. Még mindig jó.
Még mindig szép,
ha néha látlak még.  

Te is szavak mögé bújsz, úgy ahogy én,
mégis újra élek valamit,amiről majd a csend beszél.
Majdnem mindegy volna, hol kezdeném,
úgyis a régi gondolat folytatódna még.

(De) jó, még mindig jó,
még mindig szép,
ha néha látlak még.
Jó. Még mindig jó.
Még mindig szép,
ha néha látlak még.

Új – ez valami új, amit rég
szerettem volna érezni már.
Csak túl, túl zavaros még, mintha idegen,
viharos vízre vinne egy hullám.    

 Ne félj.
 Táncolhat már a tenger.
 A felhőkig érhet fel.
 Ne félj, már ez az érzés nem törékeny.
 Csak lebeg, de nem süllyed el.  

Úgy, ahogy parazsat hordoz a szél,
ahogy az úton gördül egy kő,
én úgy vagyok szabad és elveszett egyedül.
Szabad és elveszett, aki felnő.    

 Ne félj.
 Változhat bármi, a reggel
 a válladon ébreszt fel.
 Ne félj, már ez az érzés nem törékeny.
 Csak lebeg, de nem süllyed el.     

  Magasba emelt engem.
  Azt mondta, szelíden szállj.
  Sok mindent megzavart bennem,
  de már vigyáz rám.    

 Ne félj.
 Táncolhat bárhogy a tenger.
 A felhőkig érhet fel.
 Ne félj, már ez az érzés nem törékeny.
 Csak lebeg, de nem süllyed el.
 Ne félj.
 Változhat bármi, a reggel
 a válladon ébreszt fel.
 Ne félj, már ez az érzés nem törékeny.
 Csak lebeg, de nem süllyed el.    

 Nem múlik el.
 Nem tűnik el.
 Nem süllyed el már, ne félj.

Szomorúan hallgatsz el.
Sokszor ültünk csendben, de így még nem.
Valamit érzek, de nem tudom, miről szól.
Mitől félsz? Miért vársz? Tudod jól,
 számíthatsz rám.
 Bármi baj van, bármi bánt.
 Számíthatsz rám.
 Mikor úgy hiszed, nincs kihez fordulj már,
 valahogy gondolj rám.  

Sosem voltam túl erős,
se túl okos, csak néhány gond ismerős,
ami kézen fogott, ahogy az utakat jártam.
És segített, hogy vigyázzam, aki velem van.    

 Számíthatsz rám,
 bármi baj van, bármi bánt.
 Számíthatsz rám.
 Mikor úgy hiszed, nincs kihez fordulj már,
 valahogy gondolj rám.     

  Nem csinálok jót a rosszból.
  A fekete, az – bármit tehetek én – nem fehér.
  Ne csodára várj.
  Csak itt leszek, ha kéred.    

 Számíthatsz rám,
 bármi baj van, bármi bánt.
 Számíthatsz rám.
 Mikor úgy hiszed, nincs kihez fordulj már,
 valahogy gondolj rám.    

 Számíthatsz rám,
 bármi baj van, bármi bánt.
 Számíthatsz rám.
 Mikor úgy hiszed, nincs kihez fordulj már,
 valahogy gondolj rám.