Közel tíz évvel ezelőtt megkeresett Fodor János a Rádió Bézs alapítója, főszerkesztője azzal az ötlettel, kéréssel, hogy készítsek a rádió számára egy zenés műsorsorozatot. Megtisztelő, izgalmas, de egyben kicsit riasztó is volt a felkérés, hiszen még soha életemben nem készítettem, szerkesztettem, vezettem rádióműsort. Akkoriban viszont olyan magánéleti gondjaim voltak, hogy igazából komolyabban el sem gondolkodtam, tisztelettel elhárítottam a lehetőséget.
Azután eltelt néhány év, és János ismét felvetette a gondolatot, már sokkal konkrétabb elképzeléssel.
Készítsek magamról, a pályafutásomról, a dalaimról egy sorozatot. Csinálhatom egyedül, vagy meghívott vendégekkel, főműsoridőt és szabad kezet kapok.
Akkor már izgatott az újabb mélyvíz – hiszen az egész szövegírói pályám azzal indult, hogy azonnal bedobtak a legmélyebb vízbe, később is, többször is fordult elő hasonló, megijedni ettől már nem tudok. És tényleg megtisztelő volt, hogy másodszor is rám gondoltak a rádiónál, amit nagyon szívesen hallgattam, mert olyan igazi, nagy tudású, rengeteg tapasztalattal rendelkező rádiósok-tévések, szakemberek készítették, készítik a műsorokat, akiket a legújabb rendszer a perifériára, vagy még azon is kívüli vidékre számúzött. Szponzorok, támogatás, pénz nélkül, pusztán hivatásszeretetből, a minőségi rádiózás iránti elkötelezettségből, napról-napra élve alapítottak és tartanak fenn a mai napig is egy olyan rádiót, amelyben nincs napi politika, nincs óránkénti kötelező – és ellenőrzött – hírolvasás, nincs a mindennapjainkat gyilkoló méreg. Emberi hang, fontos témák, jó beszélgetések vannak, és nagyon jó zenék, minden műfajból.
Így esett, hogy 2018 szeptember 5-én besétáltam a stúdióba, elkezdtem mesélni, mi hogyan történt, és együtt örültünk, hogy újra felfedezhettünk régi, már szinte elfelejtett, vagy még ma is jól ismert, fontos dalokat.
Eredetileg tíz, esetleg húsz adást terveztünk. Lett belőle ötvenhat.
Sztorikkal, gondolatokkal, emlékekkel, és nagyon sok zenével.