Ördögi rock’n’roll
Kényes, különös idők,
ahogyan emlékszem.
Álltam színpadok előtt,
vihar a lelkemben.
Csoda áradt.
Soha nem egyformán.
Valaki lázadt.
Valaki gondolt rám.
Később láttam a jövőt,
ébren is álmokban.
Képzelt tömegek előtt
zenekart játszottam.
Dalok szóltak.
Soha nem egyformán.
Szerelem ébredt.
Soha nem múlik már.
És szédít, és szédít.
Nem enyém, de velem marad végig. Akarom.
Ez az ördögi rock’n’roll.
És csábít, és kábít.
Tudom én, hogy velem is csak játszik valahol
ez az ördögi rock’n’roll.
Néha fogja a kezem.
Azt mondja, rendben van.
Máskor elveszik megint.
Szökik a hangokban.
Vezet engem.
Soha nem egyformán.
Messze tűnik,
amikor megfognám.
És szédít, és szédít.
Nem enyém, de velem marad végig. Akarom.
Ez az ördögi rock’n’roll.
És csábít, és kábít.
Tudom én, hogy velem is csak játszik valahol
ez az ördögi rock’n’roll.