Én azt se tudtam, mért jövök el,
épp csak elindultam, és furcsa nekem,
hogy most itt vagyok. És egy kicsit szégyellem.
Ne bánts érte.
Én sem értem még igazán,
és ha érteném is, nem mondanám.
Túl sokszor kezdtem hinni
túl korán.  

Tegnap szép este volt. Még ártatlanul szép.
És félek nagyon, ha most tovább mennénk,
elrontanánk, amire emlékezhetnénk.
Kár lenne érte, ha már most elveszítenénk.  

Tegnap még nem ismertelek,
ma meg, éppúgy, mint a kisgyerekek,
talán bántani foglak,
nehogy megszeresselek.
Ne gyűlölj érte.  

Hogy tudnálak gyűlölni még,
mikor szeretni sem volt időnk elég?
El se kezdődött de már lehet, hogy
véget ért.  

Tegnap szép este volt. Még ártatlanul szép.
És félek nagyon, ha most tovább mennénk,
elrontanánk, amire emlékezhetnénk.
Kár lenne érte, ha már most elveszítenénk.
Kár lenne érte.
Semmit sem tudok még.
Kár lenne érte…

Most úgy hiszed, hogy vesztettél,
mert nem öröm látni, hogy valami véget ér.
De meglehet, hogy így lesz jobb.
Már úgyis tovább sodort volna a szél.  

Egy vonatod elment. Várj egy másikat.
A következő csatlakozásig minden sín szabad.
Egy vonatod elment, egy másik jön feléd.
Ha akarnád se kerülhetnéd el az ütközést.  

Szép az egyik állomás, a másik bíztató,
de akármerre fordul a vágány, útközben a jó.
Szép az egyik állomás, a másik bíztató,
de akármerre fordul a vágány, csak útközben a jó.

Egy vonatod elment. Várj egy másikat.
A következő találkozásig minden sín szabad.
Szép volt, ami elmúlt. Ami jön az bíztató,
de akármerre fordul a vágány, csak útközben a jó.  

A függönyöket behúzhatod,
ha két állomás közt egy kicsit álmodnál,
de jól vigyázz, nincs visszaút.
Csak egyirányú jegyet váltottál.  

Egy vonatod elment. Várj egy másikat.
A következő csatlakozásig minden sín szabad.
Szép volt, ami elmúlt. Ami jön az bíztató,
de akármerre fordul a vágány, útközben a jó.
Egy vonatot elment. Várj egy másikat.
A következő csatlakozásig minden sín szabad.
Szép volt, ami elmúlt. Ami jön az bíztató,
de akármerre fordul a vágány,  útközben a jó.

Mindig elhittél, vagy elképzeltél
egy földet, ahol otthon lennél.
Egy másik partot egy híd túloldalán.
S hogy egyszer majd felrepülhetsz,
esküdtél, hogy úgyis úgy lesz.
Mindig közelebb a tiszta éghez.
Mindig szabadon már.
S ahogy hittél benne egyre jobban,
én is veled álmodoztam,
híres napokon, néhány híres téren.
Csak a szél tudja, hogy most hol vagy.
Úgy van-e, ahogyan elgondoltad?
Lett-e valami jobb vagy rosszabb
mióta elmentél?  

De bárhogy is élsz,
tudom jól, azt mondanád,
nincs semmi baj.
A cirkusz megy tovább.
Néha a világ,
mint a hinta, fordul át.
De amíg van bohóc,
a cirkusz megy tovább.  

Talán végül megtaláltad
a földet, ahol az ostobáknak,
az irigyeknek nincs bocsánat,
és érted, ki mit beszél.
Vagy felhőt űzöl, csak messze innen,
a túlsó parton is elveszetten.
Fantomokkal harcolsz, úgy mint én.
Csak a szél tudja, hogy most hol vagy.
Úgy van-e, ahogyan elgondoltad?
Lett-e valami jobb vagy rosszabb
mióta elmentél?  

De bárhogy is élsz,
tudom jól, azt mondanád,
nincs semmi baj.
A cirkusz megy tovább.
Néha a világ,
mint a hinta, fordul át.
De amíg van bohóc,
a cirkusz megy tovább.

Azt mondják, nagyon megváltoztál.
Hogy végül mégse hiába vártad a szerencsét.
Így van jól. De mégis látnálak már,
ha régi, ócska lomok közt őrzöd a nevem még.

Sétáltunk az őszi parkokban.
Ritkán volt annyi pénzünk, hogy beüljünk valahová.
Most önmagunkon nevetnénk biztosan,
de félek, a régi énem most is azt mondaná:

A tested, a lelked,
az életed kérem.
A többi szemfényvesztés.
A tested, a lelked,
az életed kérem.
A kevesebb túl kevés.
A tested, a lelked,
az életed kérem.
A kevesebb szemfényvesztés.
A tested, a lelked,
az életed kérem.
A többi az túl kevés.

Mindig azt mondják, az utca réme voltam.
Kicsit rosszabb az ördögnél.
Minden azért volt, mert folyton attól féltem,
az öcsém utolér.  

Korán kipróbáltam mindent, ami ártott.
Bennem dolgozott a vér.
Mégis azt mondták, ugyan én sem vagyok semmi,
de az öcsém utolér.  

És lakott ott egy lány,
szebb mindenkinél.
Egy szombat éjszakán
a parkban lett az enyém.
És azt mondta, hogy jó volt,
jobb a többinél,
mert én vagyok a legjobb.
De néha már az öcsém utolér.  

Első hangszerem egy helyi sztártól vettem.
Belevágtam őszintén.
Az a rock and roll is, amiben mindig hittem,
olyan őrült volt, mint én.
És a legbolondabb évek színpadain álltam,
és van néhány zeném.
És csak addig játszom, amíg vagy a végzet,
vagy az öcsém utolér.

Szabadon akarom.
Másképp nem tudom.
Hogy is változnék meg ennyi út után?
Szabadon szeretem.
Másképp nem tudnám.
Az csak elveszít, aki láncot tenne rám.  

A szerelem türelem.
Félek, más, amit gondoltál,
de mért lennék más ennyi út után?
Néha látom, hogy azt hiszed,
azért, mert jó veled,
mindentől visszatarthatsz már.
Érted, mi jó, mi rossz.
Legyőzöl, birtokolsz.
Hogy bírnám ennyi út után?  

Mondd meg, ha két rossz van, melyik a jobb?
Soha nem megyek, ha nem akarod,
de engem öl meg, ha itt maradok.
Engedj el.
Ki tudja, hányadszor választhatok,
hogyha két rossz van, melyik a jobb.
És ha jól döntök, belehalok.
Engedj el.  

Ki tudja, hányadszor választhatok,
hogyha két rossz van, melyik a jobb.
És ha jól döntök, belehalok.
Engedj el.
Mondd meg, ha két rossz van, melyik a jobb?
Soha nem megyek, ha nem akarod,
de engem öl meg, ha itt maradok.
Engedj el.

Voltam már erre is.
Itt a jel egy ház falán.
Pereg róla.
Vannak arcok is,
akik emlékeznek rám
évek óta.

Mondtam, visszajövök.
Körbe fut minden út.
Ugye látod?
Én már nem tudom,
rajtunk miért nem fog már
semmi átok.  

Élnék boldogan.
Megfáradt király a Holdon.
Néha nincs, néha van:
ezüstöm a tengerbe szórom.  

Van egy pár változat,
ha egy őrült beindul.
Te is érted.
Néha láttad is,
néha próbáltad is már.  

Voltam már erre is.
Itt egy jel a ház falán.
Ott egy másik.
Jöhet pár kölyök,
akik emlékeznek rám,
vagy csak látszik.  

Élnék boldogan.
Megfáradt király a Holdon.
Néha nincs, néha van:
ezüstöm a tengerbe szórom.

Lopott dallamokkal száll a zene az éjben.
Mindig távolabb sodor a tánc.
Hogyha nem vigyázol rám, eljönnek értem.
Úgy ragadnak el, hogy meg se találsz.  

Valahogy őrizd jobban azt, ami fontos.
Védd meg, amíg még a tiéd.
Mert aki érez, az érti,
aki nem bolond, az látja:
ez a bál a tolvajok bálja.
Valahogy őrizd jobban azt, ami fontos.
Őrizd erősebben már.
Mert aki érez, az érti,
aki nem bolond, az látja:
ez a bál a tolvajok bálja.  

Festett maszkok, álruhák, és körben a díszlet.
A lármás forgatagban elmerülünk.
Hamis hangok, illatok. Kifakult színek.
Ócska álmainkkal hol a helyünk?  

Valahogy őrizd jobban azt, ami fontos.
Őrizd erősebben már.
Mert aki érez, az érti,
aki nem bolond, az látja:
ez a bál a tolvajok bálja.
Mert aki érez, az érti,
aki nem bolond, az látja:
ez a bál a tolvajok bálja.

Sehogy sem tudtam aludni már.
Csendben álltam az ablaknál.
Vigyáztam, fel ne ébredj,
titokban lássalak szépnek,
túl az első éjszakán.  

Hányszor elképzeltem már,
milyen volna, ha itt volnál!
Már nem ismeretlen,
de új és furcsa minden,
túl az első éjszakán.    

 Azelőtt minden zavaros volt.
 A tiszta hang is hamisan szólt.
 Az idő nem fordult meg,
 a világ nem tisztult meg,
 végre mégis rend lett már.  

Pár dolgon átsegítettél,
és látod, megváltoztattál.
Fordulhat úgy, hogy elhagyj,
de most már mindig velem vagy.
Túl az első éjszakán.

Bárkit kísér ezen a csillagon,
minden harang érted is szól.
Minden történetnek része vagy.
Legyen bármi, legyen bárhol,
soha semmi nincs túl távol,
és körbezár, még ha nem is középen állsz.  

Sose félj, hogy gyenge vagy egymagad.
Minden összeér az ég alatt,
és a körforgásnak része vagy.
Amit mérgezel, az mérgez.
Amit érzel, az téged érez.
Amit megérintesz, az kapcsol valahová.    

 Ugye, nem hiszed el, hogy keveset érsz?
 Nélküled másképpen volna ez az egész.
 És ha jön az idő, amikor már nem leszel,
 veled is egy egész világ múlik el.  

Soha ne kérdezd, hová tartozol.
Minden harang érted szól.
Minden dalban ott vagy már.
Ami él, az össze van kötve
minden élettel, mindörökre.
Lehetsz sziget, de akkor is
ölel az óceán.    

 Ugye, nem hiszed el, hogy keveset érsz?
 Nélküled másképpen volna ez az egész.
 És ha jön az idő, amikor már nem leszel,
 veled is egy egész világ múlik el.
 Ugye, nem hiszed el, hogy keveset érsz?
 Nélküled másképpen volna ez az egész.
 És ha jön az idő, amikor már nem leszel,
 veled is egy egész világ múlik el.

Ne mutasd a szíved, drágám – mondta egy reggel.
Az gyengeség, és arra itt nincs vevő.
Ha nem tudod, hogy hol élsz, le vagy írva, ember.
Egyszerű a világ. Vagy harctér, vagy lepedő.    

 Vad vidék, világos kép.
 A győzelemre játssz.
 Testre gyúrj. A lelked nem kell.
 Gyere, élvezz.
 Ha elmennék, ne gondolj rám.
 Többé úgysem látsz.
 Bármi kell, csak fogd és vedd el.
 Ez az élet.  

És kilépett az ajtón, én meg így maradtam,
összevissza zavarva újra, legbelül.
Most minden perc az enyém, mint a szép napokban,
csak nincsen, aki segít, hogy mit kezdjek most egyedül.    

 Vad vidék, világos kép.
 A túlélésre játssz.
 Testre gyúrj. A lelked nem kell.
 Ne is érezz.
 Ha eltűnnék, ne gondolj rám.
 Többé úgysem látsz.
 Semmi nincs, amit eddig hittem.
 Kicsit félek.
  
  Hová menjek a világommal,
  a szerelmemmel, amit őrzök még?
  A csendjeimmel, a színekkel, szerinted
  meddig érhetnék?    

 Vad vidék, világos kép.
 A túlélésre játssz.
 Testre gyúrj. A lelked nem kell.
 Ne is érezz.
 Ha eltűnnék, ne gondolj rám.
 Többé úgysem látsz.
 Semmi nincs, amit eddig hittem.
 Kicsit félek.
 (Hova futhatnék?)

A jóban és a rosszban
barátok vagyunk.
Ha rossz van, a másik önmagunk
elég, ha ott van.
Mi már együtt változunk mindig,
a jóban és a rosszban.    

 Meglátod rajtam, ha valami rág.
 Azt mondod, jól van, ez még nem a világ.
 Figyelj, száz éven túl
 ez már úgysem új.
 Én is látom rajtad, ha valami nyúz.
 Jövök, vagy hívlak, na most mi a blues?
 Figyelj, száz éven túl
 ez már úgysem új.     

  A szerelem másik téma.
  Az eljön és elfogy néha.
  Lassan azután minden visszaáll.  

A jóban és a rosszban
barátok vagyunk.
Ha rossz van, a másik önmagunk
elég, ha ott van.
Mi már együtt változunk mindig,
a jóban és a rosszban.    

 Jobb lesz a helyzet, csak bízd magad rám.
 Ha mégsem úgy lett, hát istenem, kár.
 Figyelj, száz éven túl
 ez már úgysem új.     

  A többiek  másik téma.
  Ők jönnek és mennek néha.
  Lassan azután minden visszaáll.  

A jóban és a rosszban
barátok vagyunk.
Ha rossz van, a másik önmagunk
elég, ha ott van.
Mi már együtt változunk mindig.
Mindig.   

Úgy, mint most,
A jóban és a rosszban
barátok vagyunk.
Ha rossz van, a másik önmagunk
elég, ha ott van.
Mi már együtt változunk mindig.
Mindig.
Jóban és rosszban – yeah.
A rosszban – yeah-, kicsit jobban – yeah.
Mindig.
A jóban és a rosszban.

Végigjött az úton.
Már láttam messziről.
Egy gitár volt a vállán,
és az övén hosszú tőr.
Megkérdeztem tőle,
ugye ez csak tévedés.
Halkan mondta, a zene megvéd,
de a kenyérhez kell a kés.    

 Túl sokan várnak választ egy dalból,
 de kevés érzi már, amit látsz.
 Mintha árnyék lennél a Holdról.
 De bárhogy látnak, mégis játssz. Mindig játssz.  

Vándorolsz a földön.
Néha figyelnek rád,
és adsz, vagy neked adnak,
de csak néhány éjszakát,
hogy elmeséld, amit gondolsz.
Van a szép szó, van a fegyver.
Megy-e végül arra a világ,
mikor már az egyik nem kell.    

 Sokan várnak választ egy dalból.
 Kevés érti már, amit látsz.
 Mintha egy árnyék lennél a Holdról.
 De bárhogy látnak, mégis játssz. Mindig játssz.    

 Túl sokan várnak választ egy dalból.
 Kevés érzi már, amit látsz.
 Mintha árnyék lennél a Holdról.
 De bárhogy látnak, mégis játssz. Mindig játssz.
 Túl sokan várnak választ egy dalból.
 Kevés érti már, amit látsz.
 Mintha egy árnyék lennél a Holdról.
 De bárhogy látnak, mégis játssz. Mindig játssz.

Kora reggel. Könnyű szél.
Simogatva ébredő.
Szerelemhez hűvös volna,
de a búcsúzáshoz jó idő.
 Ne fordíts (ne hívj már) vissza innen.
 Ha szeretsz még, segíts szabadnak lennem.     

  Nézd, hogy száll a hajóm.
  Repít már. Visz felfelé a folyón.  

Lemaradnak a régi dolgok,
ahogy ajtót nyit egy új világ.
A szerencsém is csak úgy vezessen,
hogy hagyjon mindig menni tovább.
 Szabad út, szabad szélben.
 Semmi mást ne adjon. Többet sose kértem.     

  Nézd, hogyan száll a hajóm.
  Repít már. Visz felfelé a folyón.
  Nézd, hogyan száll, fut a hajóm.
  Repít már. Visz felfelé a folyón.    

 Szabad út, szabad szélben.
 Még nem tudom, hová, de segít hazaérnem.     

  Nézd, hogyan száll a hajóm.
  Repít már. Visz felfelé a folyón.
  Nézd, hogyan száll, fut a hajóm.
  Repít már. Visz felfelé a folyón.
  Nézd, hogyan száll, fut a hajóm.
  Repít már. Visz felfelé a folyón.
  Nézd, hogyan száll, fut a hajóm.
  Repít már. Visz felfelé a folyón.

Behúzott függöny mögött áll az ablaknál.
Odakint nő a víz az utcán. Ez is nyár.
Tudja már, ilyen napokon mindenen valami felhő ül.
Volt már ilyen egyedül. Majd ezzel is kibékül.
Megint vár.    

 Akármi jönne, jöjjön.
 Most már nem fél. Nem fél.
 Csak ezt a felhőt vinné messze
 valami szél.
 Akárki jönne, jöjjön most már.
 Nem fél. Nem fél.
 Csak ezt a felhőt vinné messze
 valami szél.  

Újra mosolyog már. Leül csendben a csönd mellé.
Valamit elmos ez a víz. Bár a rosszat is elvinné.
Furcsa nap. Nem is szomorú. A képzelet ilyenkor messzebb száll.
Túl a régi utakon, és messzebb egy új napnál.    

 Akármi jönne, jöjjön.
 Most már nem fél. Nem fél.
 Csak ezt a felhőt vinné messze
 valami szél.
 Akárki jönne, jöjjön most már.
 Nem fél. Nem fél.
 Csak ezt a felhőt vinné messze
 valami szél.  

Madár az úton. Riadt szemmel az égre néz.
Vinné a szíve. Emelné a szárnyát, de túl nehéz.    

 Akármi jönne, jöjjön.
 Most már nem fél. Nem fél.
 Csak ezt a felhőt vinné messze
 valami szél.
 Akárki jönne, jöjjön most már.
 Nem fél. Nem fél.
 Csak ezt a felhőt vinné messze
 valami szél.

Valahonnan érkezem.
Kérlek, valahol várj.
Talán olyan kedvünk jön, hogy mennénk
még együtt valahová.
Ott lennék ma jól,
ahol nem lárma szól.
Az csak szépen szép,
hogy látlak még.  

Majdnem mindegy volna, hol kezdem már.
Annyi minden összegyűlt itt ennyi év során.     

(De) jó, még mindig jó,
még mindig szép,
ha néha látlak még.
Jó. Még mindig jó.
Még mindig szép,
ha néha látlak még.  

Az út visszafordul.
Egy ital most nem jönne rosszul.
De úgy, hogy csendes a környék,
és már nincs túl sok vendég,
hogy ne törjön már szét,
ha összeállt a kép,
hogy újból látsz,
hogy látlak még.  

Majdnem mindegy volna, hol kezdem el.
Annyi minden összegyűlt itt, és nálad is, azt hiszem.     

(De) jó, még mindig jó,
még mindig szép,
ha néha látlak még.
Jó. Még mindig jó.
Még mindig szép,
ha néha látlak még.  

Te is szavak mögé bújsz, úgy ahogy én,
mégis újra élek valamit,amiről majd a csend beszél.
Majdnem mindegy volna, hol kezdeném,
úgyis a régi gondolat folytatódna még.

(De) jó, még mindig jó,
még mindig szép,
ha néha látlak még.
Jó. Még mindig jó.
Még mindig szép,
ha néha látlak még.

Új – ez valami új, amit rég
szerettem volna érezni már.
Csak túl, túl zavaros még, mintha idegen,
viharos vízre vinne egy hullám.    

 Ne félj.
 Táncolhat már a tenger.
 A felhőkig érhet fel.
 Ne félj, már ez az érzés nem törékeny.
 Csak lebeg, de nem süllyed el.  

Úgy, ahogy parazsat hordoz a szél,
ahogy az úton gördül egy kő,
én úgy vagyok szabad és elveszett egyedül.
Szabad és elveszett, aki felnő.    

 Ne félj.
 Változhat bármi, a reggel
 a válladon ébreszt fel.
 Ne félj, már ez az érzés nem törékeny.
 Csak lebeg, de nem süllyed el.     

  Magasba emelt engem.
  Azt mondta, szelíden szállj.
  Sok mindent megzavart bennem,
  de már vigyáz rám.    

 Ne félj.
 Táncolhat bárhogy a tenger.
 A felhőkig érhet fel.
 Ne félj, már ez az érzés nem törékeny.
 Csak lebeg, de nem süllyed el.
 Ne félj.
 Változhat bármi, a reggel
 a válladon ébreszt fel.
 Ne félj, már ez az érzés nem törékeny.
 Csak lebeg, de nem süllyed el.    

 Nem múlik el.
 Nem tűnik el.
 Nem süllyed el már, ne félj.

Szomorúan hallgatsz el.
Sokszor ültünk csendben, de így még nem.
Valamit érzek, de nem tudom, miről szól.
Mitől félsz? Miért vársz? Tudod jól,
 számíthatsz rám.
 Bármi baj van, bármi bánt.
 Számíthatsz rám.
 Mikor úgy hiszed, nincs kihez fordulj már,
 valahogy gondolj rám.  

Sosem voltam túl erős,
se túl okos, csak néhány gond ismerős,
ami kézen fogott, ahogy az utakat jártam.
És segített, hogy vigyázzam, aki velem van.    

 Számíthatsz rám,
 bármi baj van, bármi bánt.
 Számíthatsz rám.
 Mikor úgy hiszed, nincs kihez fordulj már,
 valahogy gondolj rám.     

  Nem csinálok jót a rosszból.
  A fekete, az – bármit tehetek én – nem fehér.
  Ne csodára várj.
  Csak itt leszek, ha kéred.    

 Számíthatsz rám,
 bármi baj van, bármi bánt.
 Számíthatsz rám.
 Mikor úgy hiszed, nincs kihez fordulj már,
 valahogy gondolj rám.    

 Számíthatsz rám,
 bármi baj van, bármi bánt.
 Számíthatsz rám.
 Mikor úgy hiszed, nincs kihez fordulj már,
 valahogy gondolj rám.

Vihetett volna bárhova,
de idesodort az éjszaka.
Sokat mesélni nem tudok.
Voltak jó, meg rossz napok.
 Az óriáskerék
 ma úgy fordult, hogy fenn van a föld és lenn az ég.
 Forog a film, ahol minden kép csupa ellentét.     

  Tűz és jég.
  Minden megtörtént.
  Tűz és jég.  

Szerelem volt már mocskos is,
de szerelem volt a mélyben is.
Zavaros, zűrös, átkozott.
Nem pazaroltam – elfogyott.
 Az óriáskerék
 ma úgy fordult, hogy fenn van a föld és lenn az ég.
 Forog a film, ahol minden kép csupa ellentét.     

  Tűz és jég.
  Minden megtörtént.
  Tűz és jég.
  Tűz és jég.
  Éget mindenképp.
  Tűz és jég.  

KGB, Szigorúan bizalmas, 1995.

Néha én már azt hiszem,
egy másik földön jársz.
Itt ülsz még az ágyamon,
de egy másik filmet látsz,
 és tompák, nem élnek
 a szemedben a fények.
 Ha valami rosszul változott,
 ha valami baj van,
 mért nem mondod el?  

Szótlan vagy és túl komoly,
és látom, hogy valami rág.
Én tudom jól, ilyen rossz napokon
csupa bajból van a világ,
 de van másik arca.
 Hogyan hozzam vissza?
 Ha valami rosszul változott,
 ha valami baj van,
 mért nem mondod el?     

  A felhőkön nem látok át.
  Jó volna, ha tudnám, mi bánt.
  És érteném, ha elmondanád
  – de a felhőkön nem látok át.  

Próbálom, ha rosszul is,
hogy őszintének láss,
mert itt ülök és nem tudom,
hogy segíthetne más,
 és még néhány mondat,
 és megint itt a holnap.
 Ha valami rosszul változott,
 ha valami baj van,
 mért nem mondod el?     

  A felhőkön nem látok át.
  Jó volna, ha tudnám, mi bánt.
  És érteném, ha elmondanád
  – de a felhőkön nem látok át.  

KGB, Szigorúan bizalmas, 1995.