Tüzel a délután. Tele van az áruház.
Visz a tömeg, s a hangszórókból üvölt rád
egy kitalált sztár.
Törtetők taposnak a sarkadon, kiver a víz,
s az infantilis number one
folyton táncra hív.
Ömlik a falból.
Árad a vízcsapból.
Minden kis résből
csak zuhog rád.  

Nem kapsz mást, örülj, hogy gondolnak rád.
Mit akarsz még?
Hogy mi a neked való,
azt ők tudják.
Sokat megélt, okos, kövér urak
pörgetik a golyót,
és a szám bejön, ha kijön.
Légy boldog. Fogadj szót.
Ömlik a falból.
Árad a vízcsapból.
Csak zuhog rád.
Így van jól.  

Volt az, ami volt, van az, ami van,
lesz az, ami lesz.
Táncold át ezt a rövid időt,
táncold át.
Volt az, ami volt, van az, ami van,
lesz az, ami lesz.
Táncold át ezt a rövid időt,
táncold át.  

Hol az a régi, hol az a bádog dob?
Igazi játék, igazi játék volt.
Ha kölyök lennék,
én esküszöm, sosem nőnék fel.
Tudom, sosem nőnék fel.
Ha kölyök volnék,
én esküszöm, sosem nőnék fel.
Ugyan miért nőnék fel?

Hangyaboly az utcán.
Senki senkinek senkije.
Az árkádok alatt újságot árul egy lány.
A titokzatos vírus
a mosolyában érkezik.
Ha kővé válok, akkor is megtalál.

És nyolc napon belül gyógyuló szerelem
a történet vége.
Megint egy nyolc napon belül gyógyuló szerelem
nem hagy élve.  

Elkapom a ritmust.
Nincsenek ma holnapok.
A hullámhosszra ráhangoltam már.
Nem mondhatsz újat nekem.
Tudom jól, hogy hol vagyok,
de láthatod, hogy van ami hat még rám.
Fogadj rá, hogy újból
egy nyolc napon belül gyógyuló szerelem
a történet vége.
Megint egy nyolc napon belül gyógyuló esemény.
Ez nem megy vérre.

Fogadok, nyolc napon belül gyógyuló kaland
a történet vége.
Ez is egy nyolc napon belül gyógyuló szerelem.
Csak nem hagy élve.  

Délután egy angyal bújt hozzám.
Az éj során egy ördög rontott rám.

És nyolc napon belül gyógyuló szerelem
a történet vége.
Megint egy nyolc napon belül gyógyuló szerelem
nem hagy élve.

Már csomagokban őrzi a dolgait,
és megölel még, de már nem szorít,
és látod a kulcsai mellett
a jegyet az asztalán.
Gyűrött papíron távoli cím,
egy telefonszám.  

A hajnal eret vág a városon.
Az aszfalton álmok párolognak el.
Látod, ahogyan ő is végleg eltűnik
az utcákra fröccsent, álmos tömegben.  

Ma megölöd a délutánt. Valahol, valakivel.
És vacogó vággyal járod az éjjelt, hogy szerető altasson el.
Az elárvultak törzshelyein a vadászat véget ér,
s egy csupa-jaj blues a holnapba elkísér.  

A hajnal eret vág odalenn a városon.
Az aszfalton álmok párolognak el.
Hova futhatsz, nem tudom,
egyedülléttől szárazon, szerelemtől részegen.
Nem karol fel senki sem,
egyedülléttől szárazon, szerelemtől részegen.
Nem fogad be senki sem,
egyedülléttől szárazon, szerelemtől részegen.

Nem volt a bátyám egy rossz gyerek,
csak bolond volt nagyon.
Táncra perdült a tükör előtt
a legtöbb szombaton.
És délután, mikor elrohant,
hiába kértem, hogy vigyen.
Egy klubba járt, de hogy ott mit csinált,
nem mondta el nekem.  

Csak azt tudom, lányok is voltak,
és valami rock and roll.
Egy jókedvű banda a városból.
Jó barátok, lányok,
és valami rock and roll.
Kettő bejött mindig a háromból.  

Jött egy év, talán a hetvenes,
csupa izgalom.
A bátyám Hendrixet énekelt
tenyérnyi színpadon.
Csavargásaink évszaka.
Kalandozások kora.
Megunni semmit sem volt időnk,
rohantunk máshova.  

Persze, hogy lányok is voltak,
és valami rock and roll.
Egy jókedvű banda a városból.
Jó barátok, lányok,
és valami rock and roll.
Kettő bejött mindig a háromból.

Kívánom neked, legyen nyílt az utad.
Tudd, hová tartasz, és hol vagy.
Légy mindig tiszta, sose bántson az igaz.
Ne legyen titok – csak a holnap.
S ha bármihez kell, legyen mindig erőd.  

Győzz az időn. Győzd a dolgaid.
Győzd egymagad, ha más nem segít.
Győzz az időn, s a kétségek fölött.
És tarts meg engem a majdnem jók között.  

Ne félj, ne gyűlölj, ne sírj, és a szíved
csak könnyen fájjon, ha fáj is.
Ne ártson többé földi gonosz.
És tudj szeretni, ha kár is.
S ha bármihez kell, legyen mindig erőd.  

Győzz az időn. Győzd a dolgaid.
Győzd egymagad. Más nem segít.
Győzz az időn, s a kétségek fölött.
És tarts meg engem a majdnem jók között.
Győzz az időn. Győzd a dolgaid.
Győzd egymagad, mert más nem segít.
Győzz az időn, s a kétségek fölött.
És tarts meg engem a majdnem jók között.

Olyan új az egész. Olyan új, alig értem.
Kicsit furcsa idő. Kicsit furcsa világ.
Biztat, bárki lát. Rám nevet.
Fiatal vagy és szabad. Ne félj. Jó neked.
Téged már nem köt itt semmi sem.
Menj, ha hívnak. Indulj el.
Nehogy félúton megállj.
Nincs határ.    

 Nem tudom, nem tudom.
 Ami van, itt hagyni nem akarom.
 Nem tudom, nem tudom.
 Ami nincs, arról álmodozom.
 Nem tudom, nem tudom,
 máshol lenne-e szerencsém.
 Ha mennék, odakinn könnyebb volna,
 de félek, idebenn volna túl nehéz.  

Olyan új az egész. Olyan új, alig értem.
Vagyok nélküled is, csak ez túl szomorú.
Biztat, bárki lát. Vígasztal.
Fiatal vagy és szabad. Repülj. Szárnyad van.
Meglátod, így leszel önmagad.
Ha fáj, csak fájjon. Elfogy majd,
és csak gazdagabb leszel.
Mozdulj el.    

 Nem tudom, nem tudom.
 Ami van, itt hagyni nem akarom.
 Nem tudom, nem tudom.
 Ami nincs, arról álmodozom.
 Nem tudom, nem tudom,
 máshol lenne-e szerencsém.
 Ha mennék, odakinn könnyebb volna,
 de félek, idebenn volna túl nehéz.  

Biztat, bárki lát. Rám nevet.
Fiatal vagy és szabad. Ne félj. Jó neked.
Téged már nem köt itt semmi sem.
Menj, ha hívnak. Indulj el.
Nehogy félúton megállj.
Nincs határ.    

 Nem tudom, nem tudom.
 Ami van, itt hagyni nem akarom.
 Nem tudom, nem tudom.
 Ami nincs, arról álmodozom.
 Nem tudom, nem tudom,
 máshol lenne-e szerencsém.
 Ha mennék, odakinn könnyebb volna,
 de félek, idebenn volna túl nehéz.

A függönyt behúzom, ha nem zavar.
Nem kell most ennyi fény, meg zaj.
Semmit ne szólj, ha jön néhány könnycsepp.
Hamar elmúlik. Nincs semmi baj.    

 Tudod, a lányok sírnak a filmeken,
 ha valahogy győzött a két szerelmes szív.
 Ki nem mondanák, mégis kérdezik,
 ahogy kérdezem:
 (és) engem ki szeret majd így?  

Ha semmit nem értesz, semmi baj.
Ha úgy jobb, hogy kinevetsz, hát jó.
Csak engedd, hogy csendben álmodjam végig,
ami nincsen, de álmodható.    

 Tudod, a lányok sírnak a filmeken.
 Ha butaság volna, hát butaságnak hívd.
 Ki nem mondanák, mégis kérdezik,
 ahogy kérdezem:
 (és) engem ki szeret majd így?  

Más világ van, elhiszem.
Nincs sok érzelem.
A pénz beszél – de nem tudom, mit mond.
Annyi minden érdekel.
Ne vedd el a kedvem.
Itt vagyunk, és jól vagyunk,
de néhányszor hangolj csak rám.    

 Tudod, a lányok sírnak a filmeken.
 Ha butaság volna, hát butaságnak hívd.
 Ki nem mondanák, mégis kérdezik,
 ahogy kérdezem:
 (és) engem ki szeret majd így?

Bárhol lehet. Nem tudom.
Eltűnt a telefonom.
Most persze senki, senki, senki, senki fel nem hív.
Máskor csakis átkozom.
Végigcsöng a napokon.
Ez a csönd most pont az i-re, híre-hamva nem lesz így.
 Sok jóbarát mit csinálhat éppen?
 Elment egy nap, és egyik sem szólt rám.     

  Hívj fel a régi számon.
  Hívj fel! Vagy írj, én nem bánom.
  Hívj fel! Csak néha várom.
  Néha, néha, néha, mondanám.
  Most épp egy néha van már.  

Éjjel még valahol itt volt az ágyamon.
Reggel se hang se kép, a gép ma néma köddé vált.
Minden adat elveszett.
Megmentőt keresek.
Most persze senki, semmi, senki, semmi nem jött át.     

  Hívj fel a régi számon.
  Hívj fel! Vagy írj, én nem bánom.
  Hívj fel! Csak néha várom.
  Néha, néha, néha, mondanám.
  Most épp egy néha van már.        

 Minden szobát mindenféleképpen
 szétszedtem már. Ezer bajjal jár.
 Sok jóbarát most mit csinálhat éppen?
 Elmúlt a nap, és egyik sem szólt rám.     

  Hívj fel a régi számon.
  Hívj fel! Vagy írj, én nem bánom.
  Hívj fel! Csak néha várom.
  Néha, néha, néha, mondanám.
  Most épp egy néha van már.

Elfogyott egy nap.
Újra itt hagyott egy éj.
Már nem jönnek nagy csodák.
Elviszlek haza.
Most már én vigyázok rád.
Aludj jól.
Mikor felébredsz, még mindig itt leszek.
Éppen főzöm az első kávéd.    

 Mintha így lenne már évek óta.
 Mintha minden másképp volna.
 Úgy, ahogyan keresem a megnyugvást.
 Mintha így menne már évek óta.
 Mintha minden másképp volna már.
 Kérlek, mosolyogj rám.  

Első éjszaka, mikor nem gondoltam rád.
Ne félj, nem voltam túl vidám.
Átölelt a zaj.
Pörgött minden, mint a szél.
Én azt mondtam, mára minden belefér.    

 Mintha így lenne már évek óta.
 Mintha minden másképp volna.
 Így akarom. Zene kell és változás.
 Mintha így menne már évek óta.
 Mintha minden másképp volna már.
 Mégsem vagyok jól.
 Minden arról szól,
 hogy így sem alakult jól.
  
  Volt egy pillanatkép.
  Csak összegyűjtött mindent, amit
  máshogy szeretnénk.
  Én se gondoltam át,
  mennyi minden képes megzavarni még,.
  de most már
  itt vagyok veled.

Minden képzelt bolt bezárt.
Már nem is látom, mit kínált.
Elviszlek haza.
Most már én vigyázok rád.
Aludj jól.
Mikor felébredsz, jön néhány mozdulat,
mintha az álom folytatódna.    

 Mintha így lenne már évek óta.
 Mintha minden másképp volna.
 Úgy, ahogyan keresem a megnyugvást.
 Mintha így menne már évek óta.
 Mintha minden másképp volna már.
 Kérlek, mosolyogj rám.

Szép reggel van. Egy másik világ.
Távol a város odalenn.
Mindenhová ellátok így.
A képről a hangot leveszem.
 Álmodozom. Ilyen hajnalokon
 szállni tudok. Így jó.
 Álmodozom, ha most más lennék,
 milyen álmom volna még.     

  Nem baj, hogy semmi nem jön könnyen.
  Sok mindent ígértek már.
  Ami ingyen volt, később lett nagy ára.
  Rájöttem, annyiért már drága.
  Nem baj, hogy semmi nem megy könnyen.
  Sok mindent próbáltam már.
  Ami túl szép volt, igaz soha nem lett,
  (és) elmentem fontos dolgok mellett.
  Sok volt, de igazán egy.
  (Ő) Talán majd hív ma már.  

Szép reggel volt, és szép délelőtt.
Rám köszönt néhány idegen.
Láttak talán egy másik színpadon,
ahol éltem egy másik szerepem.
 Álmodozom. Ilyen szép napokon
 szállni tudok. Így jó.     

  Nem baj, hogy semmi nem jön könnyen.
  Sok mindent ígértek már.
  Ami ingyen volt, később lett nagy ára.
  Rájöttem, annyiért már drága.
  Nem baj, hogy semmi nem megy könnyen.
  Sok mindent próbáltam már.
  Ami túl szép volt, igaz soha nem lett,
  (és) elmentem fontos dolgok mellett.
  Sok volt, de igazán egy.
  (Ő) Talán majd hív ma már.

Az árnyék félig eltakar.
Árnyék lettél.
De nézz fel, az égen csillag kel
és elkísér.  

Ha érzed, hogy szíved tiszta még,
csak nincs benne dal,
eljön, ki csillagot visel,
és megvígasztal.    

 Nem értik az emberek,
 miért él, hogyan szeret.
 Segíts, hogy lássanak.
 Segíts, hogy értsenek.  

Ki arcán csillagot visel
a szívével kér.
Egy dalban a felmutatott jel
hozzánk elér.  

Nyújtsd fel, tárd ki két karod.
Élj és szeress.
Ki arcán csillagot visel,
békét keres.    

 Nem értik az emberek,
 miért él, hogyan szeret.
 Segíts, hogy lássanak.
 Segíts, hogy értsenek.

Nehéz napokban,
mikor magam maradtam
és nem találtam sehol a nyugalmam,
nem volt könnyű, nem,
senki nem volt mellettem.
Úgy éreztem, elveszett mindenem.
 Ó, válaszolj! Ó, kérlek válaszolj!
 Megérted-e, miért mondom el?  

Vakon szerettem
Vakon éltem az életem.
A bolondok hite volt a szívemben.
De bárhol voltam én,
mindig volt egy kevés remény,
hogy megfordíthatom még a szerencsém.
 Ó, válaszolj! Ó, kérlek válaszolj!
 Megérted-e, miért mondom el?

1000 mérföldnyi út,
Választ el tőled még.
Többet megtettem már,
Mégsem volt elég.  

Nincs egy kedvesebb szó,
Amit elmondanál.
1000 mérföldnyi csönd,
Választ el tőled már.  

Azt hiszem, abba hagyom,
Túl nehéz játék.
Veled fáradtabb vagyok,
Mintha gép lennék.  

Mást is kápráztass el,
Ne csak engem akarj.
1000 mérföldnyi út,
Valahol ez a baj.  

1000 mérföldnyi csönd,
Átbeszélni nehéz.
1000 mérföldnyi út,
Fáraszt már az egész.

(Rossz minőségű amatőr felvétel, már a késői Tűzkerék korszakból.)

Várj, ne menj még el.
Várj, ameddig kell.
Szoríts magadhoz és érezd,
hogy dobban a szívem.
Másképp az élet furcsa és
oly nehéz nekem,
mert én a Bika jegyében,
a Bika jegyében születtem.
Mert én a Bika jegyében,
a Bika jegyében születtem.  

Várj, ne menj még el.
Várj, ameddig kell.
Jó, hogyha itt vagy,
és szép minden, ahogy van.
És várlak, de kérlek,
sose gyere pirosban,
mert én a Bika jegyében,
a Bika jegyében születtem.
Mert én a Bika jegyében,
a Bika jegyében születtem.  

Jöjj közelebb, kislány.
Jöjj közelebb hozzám.
Jól tudom, hogy holnap
a szürke napok gondja vár,
de ma éjszaka megállt az idő
és még mindig áll,
mert én a Bika jegyében,
a Bika jegyében születtem.
Mert én a Bika jegyében,
a Bika jegyében születtem.

Fáradt vagyok, és te oly messze vagy.
Már alig értem szavad.
Végigéltél, tudom, kemény dolgokat,
s a szíved mélyén súlyos csönd maradt.
Félek, már sosem érhetlek el.
Kőfalakba ütközik kezem.  

Kőfalak állnak az emberek között.
A szó még nem tör rajtuk át.
Nincs társ a bajban, és nincs egymáshoz út,
és áll a kőbe zárt világ.  

De elmúlnak egyszer a szörnyű éjszakák,
és lelkünkben felenged a jég.
Harmattal indul a hajnali szél,
és távoli tavaszt hoz felénk.
A hegy mögül lassan felkel a nap,
és a kőfalak leomlanak.  

Fáradt vagyok, és te oly messze vagy,
de indulok, indulj velem.
Mindenki jöjjön, ha én hívom el,
ha hívom, hogy boldog legyen.
Az éjszakát végre felváltja a nap,
és a kőfalak leomlanak.

Sokkal csendesebb lesz egyszer a világ,
Ha jön egy lány, akit már nem fognak a fegyverek.
Én is egész másképp hordozom súlyát,
ha jön egy lány, akire szerelemmel nézhetek.  

Hogyha rossz napokban elfelejteném,
hogy kire várok, és kire várnak rég az emberek,
fenn az égen, lenn a földön útra kel
az a lány, akire szerelemmel nézhetek.  

Aki kérdez, aki válaszra vár,
annak mondd el, mennyit hallgattál,
és hányszor állsz még ma is szótlanul.
De egyszer eljön váratlanul.  

Sokkal könnyebb lesz az egész életem,
ha jön egy lány, akire szerelemmel nézhetek,
és ha rossz a kedvem, arra gondolok,
hogy valahol valakit szeretnek az emberek.  

Aki kérdez, aki válaszra vár,
annak mondd el, mennyit hallgattál,
és hányszor állsz még ma is szótlanul.
De egyszer eljön váratlanul.  

Sokkal békésebb lesz akkor a világ,
és egy napon virággá változnak a fegyverek.
Talán él, talán jön, talán nincs sehol.
Az is lehet, nem anya szülte, csak a képzelet.

Csodálatos utazásra hívlak,
ha kedved van gyere velem.
Jó erősen ölelj engem, így szólt a kislány,
s én átviszlek a fellegeken.
Nézz fel, mondd el, mit érzel.
Nézz le, mondd el, mit Iátsz.
Csodálatos, mennyei utazás.  

Én azt mondtam, ez csodálatos érzés,
és minden olyan gyönyörű szép.
Gyorsított és nevetett és azt felelte,
hogy messzire repülünk még.
Látod, ez az én világom,
az álmom, az életem.
Micsoda út. Soha nem feledem.  

Nemsokára célhoz érünk, mondta,
és én éreztem, hogy elfogy a szó.
Odalent a dombok közt egy tiszta völgyben
kanyargott egy fehér folyó.
Sose gondoltam volna.
hogy én ezt megérhetem.
Micsoda út. Soha nem feledem.

(Rossz minőségű amatőr felvétel a bemutatkozó koncertről.)

Éjszakai vonat
zakatolva halad
végtelen útján.
Lehajtod a fejed,
lehunyod a szemed,
úgy érzed, elfáradtál.  

Felrepül a vonat,
a földön nem lel utat
ebben az éjben.
Felrepít az öröm,
túlrepít a ködön,
úgy száll az égen.  

Majd az álom eltakar.
Majd az álom eltakar.  

Éjszakai vonat
csillagok közt halad
végtelen útján.
Te tudod csak magad,
hogy közel volt a nap.
Vagy talán csak álmodtál.

(Rossz minőségű amatőr felvétel, már a késői Tűzkerék korszakból.)

Rám tört egy idegen asszony,
egy jéghideg, gyönyörű asszony.
Ő rossz volt, mint kárhozott ember,
és rosszá akart változtatni engem.
Néztem a mosolyát, és láttam a szomorúságot.
Démoni mosolya feldúlt és megbabonázott.  

Ő eljött és megtörte bennem,
mindazt, ami bölccsé tett engem.
Én sírtam, Ő nevetett rajtam,
s legyőzött egy szerelmi harcban.
Hej, gonosz asszony, azt mondom, ne fárassz.
Ne hidd azt, hogy összetörve láthatsz.

Hosszú, fáradt nap után
eltörődve megpihennék veled.
Az álom szemedben megreked.
Végül csak én maradtam neked.
Egy hosszú, fáradt nap után
a szíved akadozva ver
nélkülem.  

Ez a nap is itt hagyott.
Ez az est is megszokott.
Valahonnan visszatér a csend.
Ez a harc is végtelen,
nem emlékszik senki sem,
hogy valamikor egyszer megpihent.  

Egy hosszú éjjel hajnalán
szerelmeddel kezdem el a napot.
Könnyű most ez a fáradtság,
és a tegnap nyomot sem hagyott.
Álmos, piszkos reggelen
még a nap is hidegebben kel.
Nem érdekel.