Látod, hogy elfáradtam,
ne kezdd el elölről.
Amit adhatsz, megadtad már.
Jobb, ha felöltözöl.
Semmit nem hagysz itt nálam,
és semmit sem viszel el.
Ahhoz már túl kemény
és túl hideg a szívem.
Nem, nem, nem, ne kérdezz.
Sose csapd be önmagad.
Az öledben boldog voltam,
de ez csak egy pillanat.
Ennél már többre vágyom.
Önmagam megtalálnom.
Azt, akit szétosztogattam,
amikor még hittem, hogy
így a jó.  

Repültem, zuhantam. Ezzel se törődöm.
Magamban állok, két lábbal a földön.
Én már csak azt várom, aki emberként szeret.
Nincs több álom, és nincs több
kifosztott képzelet.  

Menj el, de ne búcsúzz el.
A búcsúzást gyűlölöm.
Velem leszel addig, amíg
illatod a bőrömön.
Mást úgysem hagysz itt nálam,
és mást te sem viszel el,
csak egy mohó érintést
szikrázó testeden.
Nem, nem, nem, ne kérdezz.
Tudom, hogy mit remélsz.
Az előbb a vágy volt erős,
de most a józan ész.
Egy percig boldog voltam
szorító karjaidban,
de már rég megtanultam,
egy ölelés a holnaphoz kevés.

Őszintén akarok élni.
Minden utam végigjárni.
Hinni abban, amire vágyom,
s ha hiszek benne, küzdeni érte,
bármilyen áron.  

Őszintén akarok élni,
és csak annyit elérni:
jókedvem senkit ne bántson,
s ha fáj a szívem valamiért,
ne nagyon fájjon.  

Tőled csak annyit akarok kérni,
hogy engedj őszintén élni.
Őszintén, szabadon, szépen,
őszintébben,
mint ahogy tegnap éltem.  

Ne kelljen hazudnom senkinek,
és hogyha valamit kérdezek,
a válasz igaz legyen.
Szeretnék bízni mindenkiben,
hinni hogy nem fordul ellenem,
s nem árul el sosem.

Este hatkor eltűnt, a koncertet hétkor lemondták.
Másnap délután volt, amikor végre megtalálták.
Egy szállodaszobában feküdt az ágyon és hideg volt.
Az orvos letakarta, és sok mindent értve bólogatott.
Felrepült a hír, és az emberek álltak riadtan.
Titkos irodákban kartonok teltek meg adatokkal.
Csattogtak a gépek, a képernyőn arcok futottak.
Írták már a szótárt a holnapi sztárnak az avatottak.  

És fényben áll a színpad,
amikor színre lép majd,
s új klisékkel, új hanggal
tarol a műanyag angyal.
A tömeg tombol érte,
árnyéka felnő az égre.
Steril hős steril dallal.
Poly-vinyl-etil-chloryl-benzolin-angyal.  

Keverik a kártyát, tizenöt ász van a csomagban.
Szexi-plexi-lexi a következő a vonulatban.
A laborban a műszersor minden egyes fázist regisztrál.
A megtervezett génekből összeáll a csodálatos szu-hu-persztár  

És fényben áll a színpad,
amikor színre lép majd,
s új klisékkel, új hanggal
tarol a műanyag angyal.
A tömeg tombol érte,
árnyéka felnő az égre.
Steril hős steril dallal.
Poly-vinyl-etil-chloryl-benzolin-angyal.

Én már nem hazudnék
sem másnak, sem neked.
De értek már néhány dolgot,
s tudom jól, hogy nem lehet.
Mert azt hinnéd, ha szárnyaim látod,
mégis vannak angyalok,
és félek, a lelked is összetörne,
ha megtudnád, hogy csak sas vagyok.
Minden szerelmem már
csak a, csak a, csak a tiéd lesz,
de kérlek, meg ne próbáld
azt hinni, hogy engem megkötözhetsz.
Ha látod rajtam, hogy repülni vágyom,
engedj szabadon.
Engedj szabadon!
ENGEDJ SZABADON!  

Már nem hagynálak el
a földön semmiért,
de a kalitkákba én már nem férek be.
Bár csak értenéd.
Ha hív az ég, és vár az ég, és kér az ég,
a szívem megdobog.
Ha visszahúzol engem,
azonnal meghalok.
Minden érzésem már
csak a, csak a, csak a tiéd lesz,
de kérlek, meg ne próbáld
azt hinni, hogy engem megkötözhetsz.
Ha látod rajtam, hogy repülni vágyom,
engedj szabadon.
Engedj szabadon!
ENGEDJ SZABADON!  

Értsd meg, én úgy szeretlek,
akár az életem.
Ha repülni, szállni vágyom is néha,
mindig visszaérkezem.
Ne is kívánd soha, hogy megváltozzam
mert én már nem tudok.
Romlott, gonosz, őrült angyal lennék,
de királyi sas vagyok.
Minden gondolatom már
csak a, csak a, csak a tiéd lesz,
de kérlek, meg ne próbáld
azt hinni, hogy engem megkötözhetsz.
Ha látod rajtam, hogy repülni vágyom,
engedj szabadon.
Engedj szabadon!
ENGEDJ SZABADON!

Mikor tiszta fénnyel ébreszt fel a nap,
s szelíd szél hozza az első hangokat,
újra élednek a vágyak a szívemben.
Útnak indulok, és érzem, hogy
szabadnak születtem.  

Ahogy nézem a színek változó sorát,
ahogy magamba szívom a tájak illatát,
minden dallá változik most körülöttem.
Engedj énekelnem, s érzem, hogy
szabadnak születtem.  

Fényes szerencsecsillag,
vezess minden úton,
míg céljaim egyszer megláthatom.
Fényes szerencsecsillag,
ahol tüzed ragyog,
otthon vagyok,
és szabad vagyok.

rox and roll musix vox humanax
pax libertéx vive xe guevarrax
ampex impex komplex ham-and-ex
justix mastix plastix velorex
I love you lady
je t’aime ma chérie
ix nix ferstén  

lexikon xerox páternoxter
jóllax és reflexerűen lefexel
utcáx terex kertex és házax
abraxadabrax vox humanax
I love you lady
je t’aime ma chérie
nix ferstén  

xantippe xanadu bicska maxi vox humanax
xantáta profánax doxa krix-krax vox humanax  

mexáradsz mexenvedsz mexépülsz
lexebb leszel ha a szextől mexédülsz
lesz stex ha egy lapáttal rárax
abraxadabrax vox humanax
I love you lady
je t’aime ma chérie
ix nix ferstén  

xantippe xanadu bicska maxi vox humanax
xantáta profánax doxa krix-krax vox humanax  

Box boxer luxus extrém gixer
Enzim pepsin toxin génmixer
homo xapiens soxor lázacc
rox and  roll musix – vox humanax

Várom a napot.
A távoli napot.
A jót, amit meséltél,
hogy fordul az idő,
fordul a világ,
és fordul a szerencsém.  

Nem leszek más, mint aki vagyok.
Szabadon élek, amíg meg nem halok.
Nem bánt a mocsok. Valaki vigyáz rám.
Lesz aki véd. Lesz, aki vezet.
És minden éjszaka lesz, aki szeret.
Bár ma is volna. A földet neki adnám.
Nem találom, bárhogy szeretném.
De egyszer úgyis fordul a szerencsém!  

Várom a napot.
A távoli napot.
A jót, amit meséltél,
hogy fordul az idő,
fordul a világ,
és fordul a szerencsém.  

Lesz aki véd. Lesz aki vezet.
És minden éjszaka lesz, aki szeret.
Egy jó szóért, tudod, a lelkem eladnám.
Nem vagyok jó. Nem vagyok gonosz.
Tudom, mi az, ami rossz kedvet okoz.
Példákat ne hozz. Én mindet ismerem már.
Jöhet bármi. Fel még nem adtam.
Az utak vége nem most
és nem itt van.  

Várom a napot.
A távoli napot.
A jót, amit meséltél.
Hogy fordul az idő,
fordul a világ
és fordul a szerencsém.
Megfordul, ne félj !

A gonosz újra él. A gonosz mindig él.
A gonosz nem hagy el. A gonosz elkísér.
Vigyázz! Vigyázz!
A gonosz éhezik, a gonosz szomjazik.
A gonosz nem pihen. Veled változik.
Vigyázz! Vigyázz!
Már biztosan ott áll az ajtód előtt,
és majdnem a sarkadra hág.
A gonosznak mindennap áldozat kell.
Már gonosz az egész világ.  

Ne hidd, hogy legyőzted őt!
Ne hidd, hogy jobb lettél!
Ne hidd, hogy megszabadulsz.
A gonosz hétszer él.  

A gonosz, mint olyan, mindig másmilyen.
Nincs rá szabály, a gonosz gonosz
és kész. Vigyázz!
Már biztosan ott áll az ajtód előtt,
és majdnem a sarkadra hág.
A gonosznak mindennap áldozat kell.
Már gonosz az egész világ.  

Ne hidd, hogy legyőzted őt!
Ne hidd, hogy jobb lettél!
Ne hidd, hogy megszabadulsz.
A gonosz hétszer él.

Nincs, aki tudná, hogy mi van ott fönt.
Élet, halál fölött milyen erő dönt?
Lehet, létezik egy másik világ.
Engem nem érdekel, várnak-e odaát.  

Nem ez az, ami éget.
Mindegy, hogyan ér véget,
legyen emberi élet
a halálon innen.  

Vér dübörög még az ereimben.
Tudom, mért vagyok rossz, és tudom, miért nem.
Jönnek értem, ha eljön a napom.
Addig nem érdekel semmilyen hatalom.  

Nem ez az, ami éget.
Mindegy, hogyan ér véget,
legyen emberi élet
a halálon innen.

A harmadik a félhold alatt,
Napkeletről jön.
Halálhozó lesz majd a neve.
Jele vér és könny.
A jóslat valóra válik.
A gyűlölet elszabadul.
A gyenge erősnek látszik,
és a bátor félni tanul.  

Megérkezik, és a legéhesebbek,
a nyomorultak hada
nem érti meg, hisz istent remél,
hogy ő a Sátán maga.
A jóslat valóra válik.
A gyűlölet elszabadul.
A gyenge erősnek látszik,
és a bátor félni tanul.  

A Hentes volt az első.
A Vezér a második.
Hármat mond az írás.
Ki lesz a harmadik?  

Csodára vár a bódult tömeg,
s hisz, ahogy még soha.
Csodát ígér, és tombol a vérben
a pokol harmadik fia.
A jóslat valóra válik.
A gyűlölet elszabadul.
A gyenge erősnek látszik,
és a bátor félni tanul.  

A Hentes volt az első.
A Vezér a második.
Hármat mond az írás.
Ki lesz a harmadik?

Milyen érzés, hogy ott állsz
a mindig vesztes oldalon?
Ahol nincs esély, hogy meg ne lásd
a dolgok másik arcát.
Ez egy másik bolygó,
és napról napra változik.
Akik élni tudnak, megmaradnak.
Bárcsak megtanulnád.
A jóság nem véd.
Félek, nem tudod még.
A jóság nem véd.
Nem elég.  

Tiszta szívű voltál.
Soha nem próbáltad máshogyan.
És egy jó világot építettél
a képzelet határán.
Milyen érzés, mondd el,
végignézni, hogy Iassan összedől,
és az álmaid sorra tűnnek el,
darabokra hullanak szét.
A jóság nem véd
Félek nem hiszed még.
A jóság nem véd.
Az már nem elég.  

Tudom, belehalsz inkább,
mint hogy másképp kelljen játszanod,
de ez nyomorult játszma és semmi se’ számít,
ha máshogy is gondolod még.
Itt most vérre megy minden.
Az a tét, hogy valahogy megmaradj.
És ha gyengének látszol, ha egyedül  vagy,
veszett farkasok szakítanak szét.
A jóság nem véd.
Nem akarod érteni még.
A jóság nem véd.
Ha csak jó vagy, az már nem elég.

Dübörögnek az évek egymás után.
Dideregve bújunk össze a holnap udvarán.
Hátunk a falnál, semmink nincs már.
Megszállott járja a várost. Halljuk, hogy kiabál.
Ember vigyázz! A rozsda lesben áll.
Mondom, vigyázz! A rozsda lesben áll.  

Hitek, szavak és könnyek, mind ócskaság.
Szemétre lökte a szívünk az ésszerű világ.
Eladó vagyok én is, ahogy bármi más.
Áldozz az ördögnek inkább, mint hogy kiégni láss.  

Ordíts, ha jó.
Ordíts, ha fáj a szíved.
Ordíts, ha félsz.
Ordíts!
Mindenre éhes.
Mindent felzabál,
vagy szétrág.
Mindent megöl.
A rozsda lesben áll.

Sötét a kedvem, mint a vihar.
Ez is egy sűrű, sűrű éj.
Ereim izzanak, érzem.
Akár a korbács, zuhog a vér.
Egy másik őrületből menekültem ide.
Elmúlt. Nincs sehol.
Ki mondta azt, hogy ez csak zene?
Ez rock and roll.  

A semmiből a semmibe
százezer út vezet,
és mind kemény,
és nincs remény,
és félek
és féltelek.
Ez kőkemény.
Ez kőkemény.  

Valamit mondanom kell neked.
Lehet, hogy máskor nem tudom.
Növekszik megint a gyűlölet.
Lehet, hogy értem, de nem akarom.
Egy másik őrületből menekültem ide.
Elmúlt. Nincs sehol.
Ki mondta azt, hogy ez csak zene?
Ez rock and roll.  

A semmiből a semmibe
százezer út vezet,
és mind kemény,
és nincs remény,
és félek
és féltelek.
Ez kőkemény.
Ez kőkemény.  

Azt mondd meg, ki törődik veled.
Örökké harcolsz a semmiért.
Amiről álmodsz, az nem a tiéd.

Élni jó – csak az élet szar.
A hang, meg a kép.
Egy éjszakát megint átittam.
Ne kérdezd, miért.
Vagy érzed, vagy tudod, vagy már sose fogod.
Nem vezet égi fény.
Nem látom, hogy hová, csak húznak a napok,
és józanul nincs remény.  

A sötétség tombol.
A hülyeség árad.
A gyűlölet felfal,
ha bele is hal.
A sötétség tombol
és sohasem fárad.
A gyűlölet felfal,
ha bele is hal.  

Élni jó – csak az élet szar,
és őröl a gép.
Akármit higgy, az is másképp van.
Hát áldjon az ég!
Vagy érzed, vagy tudod, vagy már sose fogod,
az álom itt földet ér.
Nem látod, hogy hová, csak húznak a napok.
Józanul nincs remény.  

A sötétség tombol.
A hülyeség árad.
A gyűlölet felfal,
ha bele is hal.
A sötétség tombol
és sohasem fárad.
A gyűlölet felfal,
ha bele is hal.

Az a baj, hogy itt vagyunk.
Semmi szükség nem volt ránk.
Csupa sérült, csupa bolond.
Zavaró, zajos társaság.
Vadak, csúnyák, hangosak.
Kérni máris túl büszkék.
Akkor volna boldog a föld,
ha egyszerűen nem lennénk.
Csak a balhé van velünk.
Csak a bánat, a problémák.
És örökké csak szaporodunk,
ahelyett, hogy elfogynánk.
Sehová sem tartozunk,
senkinek sincs gondja ránk.
Mit remélünk? Mit akarunk?
Senkinek sem mondhatnánk.
A jobb idő, amit várunk,
valahol késik még.
A pillanat, amit élünk,
az a miénk. Csak az a miénk.  

Akkor is, azért is itt vagyunk.
Hagyj békén, mást nem akarunk.
Akkor is, azért is álmodunk.
Ahogyan vagyunk.
Szabadon, őszintén.  

Csakazértis itt vagyunk,
és nincs, amiért változnánk.
Idomulni nem akarunk.
Hasonulni nem tudnánk.
Zavarunk és nincs helyünk.
Azt kívánják, tűnjünk el.
Csakazértis megmaradunk
így vagy úgy, vagy ahogy kell.
A jobb idő, amit várunk,
valahol késik még.
A pillanat, amit élünk,
az a miénk. Csak az a miénk.  

Akkor is, azért is itt vagyunk.
Hagyj békén, mást nem akarunk.
Akkor is, azért is álmodunk.
Ahogyan vagyunk.
Szabadon, őszintén.

Utazás egy éjjel hazafelé.
A sötétség már félig a hajnalé.
Mozdulatlan csillagok. Égig érő fák.
Félig alszom, félig ébren tart a fáradtság.  

Alagút az éjszaka, fut a vonat
valahol a közepén.
Jó lenne látni, hogy mit hoz a nap.
Vársz-e rám, vagy csak úgy szeretném?  

Egy hideg, ázott reggel jöttem rá,
túl messze voltam és túl soká.
Az is bánt, hogy semmi nincs, amit hozhatnék.
A legutolsó pénzem épp a jegyre volt elég.  

Alagút az éjszaka, fut a vonat
valahol a közepén.
Jó lenne látni, hogy mit hoz a nap.
Vársz-e rám, vagy csak úgy szeretném?  

Néha jó lett volna valakivel.
Néha mégis mással mentem el.
Hazudtam és elhittem – idegen ágyakon.
Aki értett, úgyis érezte, hogy elhagyom.  

Alagút az éjszaka, fut a vonat
valahol a közepén.
Jó lenne látni, hogy mit hoz a nap.
Vársz-e rám, vagy csak úgy szeretném?

Megölték a kutyám.
Földönfut az apám.
A pályaudvar hideg.
Kurva lett a csajom.
Megdöglök, ha hagyom.
Mondanám, de kinek?
Járok, nézek, élek, ahogyan.
Pusztul, romlik minden, ami van.  

Megbuktak a szavak.
Üvölt már a harag.
Készülnek a vadak.
Vérbe borult agyak.
Végre, mindent szabad.
Védd, ha tudod, magad.
Pusztul, romlik minden, ami van.
Törvény csak egy él: bírd valahogyan.  

Anarchia. Totális anarchia.
Anarchia. Aki más, az a halál fia.  

Nem számít, ha tagadsz.
Nem számít, ha hiszel.
Úgy sincsenek csodák.
Nem számolhatsz velem.
Nem számítasz te sem.
Merre megyünk tovább?
Pusztul, romlik minden, ami van.
Törvény csak egy él: bírd valahogyan.  

Anarchia. Totális anarchia.
Anarchia. Aki más, az a halál fia.
Anarchia. Totális anarchia.
Anarchia. Aki él, az mind ostoba.

Akire vártál, sohasem jött el.
Akihez jöttél, sohasem várt.
Lehet, hogy volt, aki szeretett volna.
Ebben a dzsungelben nem akadt rád.
Amikor végképp egyedül voltál,
mentél az utcán és sikítottál.
Valahol legalább nyíljon egy ajtó.
Valaki legalább gyűlöljön már!  

Ismerem én is egy ideje már.
Jól tudom én is, mocskosul fáj.  

Aki áldozat, az áldozat,
és az áldozat mindig az is marad.
Aki áldozat, az áldozat,
és ha egyszer az, mindig az is marad.  

Amikor mélyen vagy, csakis az éltet,
hogy egyszer eljön a te napod is.
És közben írják a vesztesek könyvét.
Valahol ott van a te neved is.  

Értem ezt én is egy ideje már.
Jól tudom én is, mocskosul fáj.  

Aki áldozat, az áldozat,
és az áldozat mindig az is marad.
Aki áldozat, az áldozat,
és ha egyszer az, mindig az is marad.

Hogy mondjam el, csak így magunk között,
hogy hullik szét a lánc, ami összeköt?
Már nem futok hozzád, hogyha bánt, ami bánt.
Már nem te adsz erőt, hogyha kell.  

Elfordultál, hiába kértelek.
És nem jött jel, hogy tudsz, hogy látsz-e még.
Itt tépnek az idők, de ha félelem szed is szét,
már nem futok hozzád semmiképp.  

Bízd rám magam.
Valahogy lássam már, mennyit érek
így nélküled.
Egyedül. Én.
Ne szeress, ha nem tudsz.
Bízd rám magam.
Valahogy értsem már, mennyi értelme van még,
ha van,
ha vagyok még.  

Most úgy segíts, hogy már ne segíts.
És azt se úgy, hogy majd visszakérd.
Most tépnek az idők, de ha félelem szed is szét,
már nem futok hozzád semmiért.  

Bízd rám magam.
Valahogy lássam már, mennyit érek
így nélküled.
Egyedül. Én.
Bízd rám magam.
Valahogy értsem már, mennyi értelme van még,
ha van,
ha vagyok még.

Bennem már senki ne higgyen.
Úgy vagyok, mint aki nincsen.
Nézz szét. Mocskos a város.
Egy napon elszököm innen.
Másképp akarom!
Másképp akarom!
Rákényszerít, hogy mocskosan élj.
Jóra ne várj, és gyűlölj és félj.  

Őrült a tempó.
Durva a tánc.
Brutális tangó.
Mondd, mire vársz?  

Lassan elrohad minden.
Elbutulsz. Az se lesz ingyen.
Tisztán indultam én is.
Láthatod, mennyire vittem.
Másképp akarom!
Másképp akarom!
Romlott idő. Nincs sok remény.
Rákényszerít, hogy romlott legyél.  

Őrült a tempó.
Durva a tánc.
Brutális tangó.
Mondd, mire vársz?