Együtt voltunk mindig
nem néztük, hogy mi ér,
a nap éget, vagy falhoz dönt a szél,  

angyalokkal játszunk
a föld tisztább felén,
vagy vendégségben járunk az ördögnél.    

  Még ne búcsúzz el.
  Még ne fordulj el.
  Tudom, túl sok válasz változott,
  de még nem vagyunk túl mindenen.  

Nem tudom, mi jön majd,
milyen holnap várható,
de meglátni azt is együtt volna jó.    

  Még ne búcsúzz el.
  Még ne fordulj el.
  Tudom, túl sok válasz változott,
  de még nem vagyunk túl mindenen.  

Nem kértem, hogy elfogadd,
amit én mondok, az jó.
Nem kértem, hogy az én szememmel
nézd, amit látsz.
Egymás mellett élünk,
tudod, nem egymás helyett.
De jó, ha együtt jó – amíg lehet.

Tűz ég a folyón.
Fáklyafelhők minden csónakon.
Tűz jár a folyón.
A karnevál itt magával sodor.  

Száll mindenfelé,
a tánc, a zene három éjjel tart.
Tűz ég a folyón.
Azt mondják, eléget minden bajt.    

  Égessen.
  Gyógyítson lángokkal.
  Ragyogjon még szebben.
  Sok itt a rossz varázs.
  Táncoljon,
  lobogjon, lángoljon.
  Segítsen ott,
  ahol nem tudna más.  

Ha még itt vagy közel,
egy hosszú táncra megkereslek majd.
Tűz áll a folyón.
Azt mondják, eléget minden bajt.    

  Égessen.
  Tisztítson lángokkal.
  Ragyogjon még szebben.
  Sok itt a rossz varázs.
  Táncoljon,
  lobogjon, lángoljon.
  Segítsen ott,
  ahol nem tudna más.
 
 
 Égessen.
 Gyógyítson lángokkal.
 Ragyogjon még szebben.
 Sok itt a rossz varázs.
 Táncoljon,
 lobogjon, lángoljon.
 Segítsen ott,
 ahol nem tudna más.

Volt már hasonlóan árva délután,
hogy a várost nézve csak állt az ablaknál.
Valaki nem jött el – vagy elmenőben volt.
Telefon nem szólt – vagy csak a géphang válaszolt.
Lassuló némafilm.
Lebegő csend.
Összedőlt a rend.    

  Regina sír valamiért.
  Eget, földet is szétszaggatnék,
  csak valahogy múljon el
  amitől most ilyen.
  Legyen újból szép.  

Milyen értelmetlen hirtelen a világ.
Milyen tehetetlennek láthat most, aki lát.
Valamit tennem kéne, vagy valamit mondanom.
Valahogy megnyugtatni, de elkezdeni sem tudom.
Suta a mozdulat.
Idegen kép.
Meddig látom még?    

  Regina sír valamiért.
  Eget, földet is szétszaggatnék,
  csak valahogy múljon el
  amitől most ilyen.
  Legyen újból szép.    

  Legyen szép, újra szép. Mindig szép.
  Valami rám szakad. Darabol szét.
  Meddig tart ez még?
  Meddig tarthat még?
  Meddig tart még?

Figyelem, ha valami épül,
mikor jön a pusztító.
Mind a kettő itt lakik bennem.
Félig vagyok rossz és jó.
  Nézz ide. Nézz meg jól, hogy lásd
  alkotók és rombolók fiát.
  Így leszek, amíg dúl ez a háború,
  egy időben boldog és szomorú.     

    Ne szeress engem – ölelj át.
    Ne keress engem – találj rám.
    Ne szeress engem – ölelj át.
    Ne segíts rajtam – vigyázz rám.  

Szerettem egy igazi asszonyt,
de hányszor mentem másfelé.
Mindenkinek valamit adtam,
de sose voltam senkié.
  Nézz ide. Nézz meg jól, hogy lásd
  bölcsek és bolondok fiát.
  Így leszek, amíg dúl ez a háború,
  egy időben boldog és szomorú.     

    Ne szeress engem – ölelj át.
    Ne keress engem – találj rám.
    Ne szeress engem – ölelj át.
    Ne segíts rajtam – vigyázz rám.

Az asszony feketébe öltözött,
csak úgy, mint a jó ízi rájdörök.
Csillog a lánc és feszül a bőr.
Itt az új amazon, aki összetör.
Rám néz, és így szól,
mozdulj, ma újból
rock’n’roll van.
Mint jó napokban.    

  Játszd, ahogy akarod.
  Éld, ahogy lélegzel.
  Más, ahogy más minden,
  de legalább ez ne vesszen el.  

És nyomja a gázt, ahogy írva van,
és a Zepp dübörög az öreg kaszniban.
Vezet a nő, így ma ihatok én.
és a tegnap a holnappal összeér.
Rám néz, és így szól,
élünk, és újból
rock’n’roll van.
Mint jó napokban.    

  Játszd, ahogy akarod.
  Éld, ahogy lélegzel.
  Más, ahogy más minden,
  de legalább ez ne vesszen el.

Törj meg, de nem fogok törni.
Gáncsolj, de nem bukom el.
Vidd, amit el akarsz venni,
nem rabolsz ki egészen.
Azért sem!  

Köss meg, de nem teszel rabbá.
Láncra verve repülök el.
Átkozz és gyűlölj és büntess,
engem már nem érdekel.
Azért sem!    

  Nem adom a bőröm olcsón,
  és azért is a magamét mondom,
  akkor is, ha süket a világ.
  És ne reméld, hogy haragszom rád.     

    Ami nem öl meg, az jobbá tesz.
    Valahogy így játssz velem.
    Eltűnök innen, vagy túlélem,
    már nem adom fel.
    Csak azért sem!   

Látod, nagy sebeken vérzem.
Jó, ha mind nem folyik el.
Elmegyek, vagy maradok, mindegy.
De nem győzöl. Nem és nem.
Azért sem!    

  Nem adom a bőröm olcsón,
  és azért is a magamét mondom,
  akkor is, ha süket a világ.
  És ne reméld, hogy haragszom rád.     

    Ami nem öl meg, az jobbá tesz.
    Valahogy így játssz velem.
    Eltűnök innen, vagy túlélem,
    már nem adom fel.
    Csak azért sem!      

    Ami nem öl meg, az jobbá tesz.
    Valahogy így játssz velem.
    Eltűnök innen, vagy túlélem,
    én már soha nem adom fel.
    Ami nem öl meg, az jobbá tesz.
    Valahogy így játssz velem.
    Eltűnök innen, vagy túlélem,
    már nem adom fel.
    Csak azért sem! 

Látnom kell,
amit még mutat a világ,
és túllépnem
naponta azon, amit láttam.
Valahogy őriznem magam,
bele ne dőljek, mint sokan.  

Nagy csend van.
Benyomok valami zenét.
Kérj egy kört.
Egy kicsit maradunk még.
Figyelem, mennyi senkivel
micsoda lányok mennek el.    

  Szeptember babám
  nem egy forró vérű lány,
  de ahogy ő átölel, az szép.
  Szeptember babám
  ezer színét szórja rám,
  mielőtt őt is elhagynám.  

Úgy ront el,
hogy kicsit meg is szelídít.
Az a zavaró,
hogy majdnem jó is így.
Ideje volna értenem,
valamit ő tud – vagy én nem.    

  Szeptember babám
  nem egy könnyű vérű lány,
  de ahogy ő átölel, az jó.
  Szeptember babám,
  neki van csak gondja rám,
  mielőtt őt is elhagynám.
  Mielőtt tőle is elszöknék.   
  

  Szeptember babám
  nem egy forró vérű lány,
  de ahogy ő átölel, az szép.
  Szeptember babám,
  neki van már gondja rám,
  mielőtt őt is elhagynám.
  Mielőtt tőle is elszöknék.

Kámzsa a fején.
Néz hidegen.
Csontváz és koponya.
Rést üt a falon,
fölötte felirat:
A titok kapuja.
  Hogy mindent megérts,
  annyi az egész,
  hogy oda belépsz.  

Partot ért a hajód.
Eljött a te időd.
Innen megszabadulsz.
Elnyel a sötét,
a sűrű és szép.
Szíved már odahúz.
  Hogy mindent megérts,
  annyi az egész,
  hogy oda belépsz.     

    Tudod, én láttam a démont.
    Ha engedem, engem is elvitt volna.
    Valahol nem ez volt írva.
    Ami jön, titok lett újra.     

    Tudod, én láttam a démont.
    Ha engedem, engem is elvitt volna.
    Valahol nem ez volt írva,
    és ami jön, titok lett újra.
    Szeretek. Szeretnek páran.
    Az enyém az, amit megszolgáltam.
    Legalább van, ami szép volt.
    De tudod, én láttam a démont.

    Tudod, ő látta a démont.
    Ha engedem, őt is elvitte volna.
    Valahol nem ez volt írva.
    Ami jön, titok lesz újra.
  

Messziről jövünk. Nagyon messziről.
Magas hegyeken át és keresztül az időn.
Sokat láttunk már. Fájdalmat és csodát.
Bűnt és büntetést. Születést, halált.
  Hány dal, hány történet még
  nincs megírva, úgy maradt félbe.  

Legyen még idő folytatni tovább,
csak hogy mind ne vesszen el.
Akkor talán még marad jelünk,
ha már nem leszek, ha már te sem leszel.
  Hány dal, hány történet már
  nincs megírva, úgy szakadt félbe.     

    Elment a Nap és elbújt a Hold.
    Eltűnt a csillag.  Ma ennyi dolga volt.
    De mind visszajön, ha megfordul az ég.
    Csak embert nem láttam soha visszajönni még.  

Álljunk meg kicsit. Gyere, gyújtsunk rá
és nézzünk körül. Innen most hová?
Annyi mindent tudunk, annyi mindenről,
de egyet sosem. Győzni az időn.
  Hány dal, hány történet már
  nem lesz megírva. Úgy szakadt félbe.     

    Elment a Nap és elbújt a Hold.
    Eltűnt a csillag. Ma ennyi dolga volt.
    Mind visszajön, ha megfordul az ég.
    Csak embert nem láttam soha visszajönni még.
    Elment a Nap és elbújt a Hold.
    Eltűnt a csillag. Ma ennyi dolga volt.
    Mind visszajön, ha megfordul az ég.
    Csak ember nem jön vissza. És nem tudom, miért.

Nincs több kérdés.Bár volna még.
Ha lenne válasz, azt tudnánk rég.
Nem figyelünk már jelekre sem.
Törékeny világ. Nincs másmilyen.
  Velünk leszel mindig,
  és hozzánk tartozó,
  bárhová visz, bármilyen folyó.
  Ez így lesz jó.  

Tudod, most készül sok változás.
Elmondom majd, vagy elmondja más.
És lesz egy út a tengeren át.
Sűrű az idő. Visszük tovább.
  Velünk leszel mindig,
  és hozzánk tartozó,
  bárhová visz, bármilyen folyó.
  És ez így lesz jó.  

Zúgnak a napok. Csupa történés.
Semmi nincs a helyén. Semmi nincs még kész.
Valahogy majd biztos összeáll.
Csináljuk, megyünk. Csak kevesebben már.
  Velünk leszel mindig,
  és hozzánk tartozó,
  bárhová visz, bármilyen folyó.
  Ez így lesz jó.

 1. Van ez a szám   (zene: Horváth Ákos)
 2. Ha vadul a tánc   (Horváth Á.)
 3. Gyere, színes virág  (Horváth Á.)
 4. Mintha volna szíved (Horváth Á.)
 5. Hurrikán   (Hiram Bullock)
 6. Sokat kéne szeretni még  (Horváth Á.)
 7. Szép volt, de most vérzem (Horváth Á.)
 8. Neked így, nekem úgy  (Horváth Á.)
 9. Bulivadász  (Horváth Á.)
10. Ördögi rock’n’roll  (Lerch I.)
11. Még egy dal a csönd előtt  (Varga Antal)

A dalcímekre kattintva olvashatók a szövegek. Aki együtt szeretné látni a lemez összes szövegét, itt érheti el.

Gondoltam párat, és már tudom, mi van.
Pontosan látom, merre visz az utam.
Úgy fogok élni, ahogy szeretnék.
El van döntve rég.  

Csiszolok még kicsit a terveimen.
Nem szeretném, hogy bármi hiba legyen.
Kidolgoztam szépen. Nem lehet baj.
Elmondom, mi van.    

 Van ez a szám,
 nagy összegekért eljátszom.
 A rengeteg pénzt
 hazaviszem nagy zsákokban.
 Veszegetek
 kis szigeteket nagy számban,
 és elleszek ott
 válogatott szép lányokkal.  

Csak pár kicsi részlet nincsen még a helyén.
Nem titok, már ezen is dolgozom én.
A lényeg viszont kész van, és egész jó.
Arról volna szó:    

 Van ez a szám,
 nagy összegekért eljátszom.
 A rengeteg pénzt
 hazaviszem nagy zsákokban.
 Veszegetek
 kis szigeteket nagy számban,
 és elleszek ott
 válogatott szép lányokkal  

Azt hiszem, jó lesz így.
Az emberem holnap hív,
hogyan is áll a bankszámlám…    

 Van ez a szám,
 nagy összegekért eljátszom.
 A rengeteg pénzt
 hazaviszem nagy zsákokban.
 Veszegetek
 kis szigeteket nagy számban,
 és elleszek ott
 válogatott szép lányokkal

Rám köszönt valaki délután,
ahogy néztem, hogy bolondul meg a kutyám
a Dunánál. Tudod,
ahova járunk.
Addig sohasem láttam, de gyönyörű volt.
Egy mosollyal odajött és átkarolt.
Ugye nem ismersz rám?
Pedig már voltál nálunk.  

Igen, kicsike lány volt, már emlékszem.
Egy nővére volt, akivel régebben kicsit jártam.
Hogy megy az idő, már ő is húszéves.
Már nem lakik otthon, és új kocsit vesz, és jól van.
És táncol egy bárban.    

 Hé, kislány! Legalább
 nézz körül. Ez a világ
 csupa csapda. Nagyon vigyázz,
 mit csinálsz majd,
 ha vadul a tánc.  

Én nem hiszem, hogy másnak mondanám,
és az se volna jó, hogy ezért haragudj rám,
de magamat látom, ahogyan nézlek.  

Tudod, nem olyan régen én is azt hittem,
hogy összejön minden, amit képzeltem és vártam.
Sosem alakul úgy, ahogy a tervben van.
Bent egészen más van, mint a kirakatban. Már láttam.
Sok csomagolásban.    

 Hé, kislány! Legalább
 nézz körül. Ez a világ
 csupa csapda. Nagyon vigyázz,
 mit csinálsz majd,
 ha vadul a tánc.

Minden óra furcsán jár.
Pörög még, csak az idő áll.
A holnap rég a tegnapba fulladt, babám.
Vagy fáradt csend, vagy kiáltás.
A kettő között, mintha nem lenne más.
Mint várrom áll a tömegbe gyúrt magány.    

  Gyere, színes virág,
  én vártam rád, sok életben.
  Volna pár utunk még,
  ha el nem rontanánk.
  Ha már nem játszanánk a tűzzel.  

És körbe zár, ami körbe jár.
A semmi partján ülve ez se fáj.
Csak kavargó felhő a lábamnál. 

  Gyere, színes virág,
  én vártam rád, sok életben.
  Volna pár utunk még,
  ha el nem rontanánk.
  Ha már nem játszanánk a tűzzel.   

 Szól valahol messziről egy dal.
 Most új hangra vált. Nincs más.
 Nincs más.
 Nincs más.    

   Gyere, színes virág,
   én vártam rád, sok életben.
   Volna pár utunk még,
   ha el nem rontanánk.
   Ha már nem játszanánk a tűzzel.
   Gyere, színes virág,
   én vártam rád, sok életben.
   Volna pár utunk még,
   ha el nem rontanánk.
   Ha már nem játszanánk a tűzzel.

Képzeld úgy, hogy ez most nem itt van.
Távol járunk, nem érnek el már
buta földi hírek. Így jó.
Semmi sem érint, és semmi sem bánt.
Ne gondolj másra, csak úgy ölelj át,
mintha volna szíved.
Szoríts még.    

  És ha gát szakad át, és ha film szakad el,
  végre felszabadulsz. Végre megtudod, milyen.
  Mindegy már, mennyi álarc fagyott rád.     

    Mintha volna szíved,
    próbáld néha úgy.
    Mintha volna szíved.
    Valami most elindult.
    Mintha volna szíved,
    kezdjük újra el
    valahogy másképp.
    Ahogy szép.  

Nem hiszek semmiféle szerepben.
Az, amit játszol, nem érdekel.
Gyere, győzz meg engem, hogy igazi vagy.
Érezzem úgy, hogy néha figyelsz rám,
és azt is érted, miből elég,
amikor csöndre vágyom.
Szeress még.     

   Úgy, mintha volna szíved.
   Attól ne félj, hogy összetörhet.
   Nálam már százszor így történt.    

 És ha gát szakad át, és ha film szakad el,
 végre felszabadulsz. Végre megtudod, milyen.
 Mindegy már, mennyi álarc fagyott rád.     

    Mintha volna szíved,
    próbáld néha úgy.
    Mintha volna szíved.
    Valami most elindult.
    Mintha volna szíved,
    kezdjük újra el
    valahogy másképp.
    Ahogy szép.  

(Egy új játékot játsszunk el,
ugyanúgy, csak most érzéssel.
Egy új játékot játsszunk el,
ugyanúgy, csak most érzéssel.)  

(Mintha volna szíved. Volna szíved.
Volna szíved. Volna szíved.)

Csak vándoroltam, csak kutattam.
Szerepek közt táncoltam. Egyedül voltam.
Egy őrült napon aztán néhány perc alatt
beviharzott az életembe, és mindent felkavart.    

  Mint a hurrikán igazán,
  mint a hurrikán, olyan volt a lány.
  Mint a hurrikán. Forgószél.
  Soha senki nem kell, ha ő lesz az enyém.  

Amit csak kérne, mindent megadnék.
Már ezután mindig csak vele ébrednék,
de előbb még szeretném,
és amíg csak bírnám, ölelném.
Így hatott rám. Nem mondtam sokat.    

  Mint a hurrikán igazán,
  mint a hurrikán, olyan volt a lány.
  Mint a hurrikán. Forgószél.
  Soha senki nem kell, ha ő lesz az enyém.  

Figyelmeztetésből akadt nem kevés:
ez a nő az ördög, a súlyos büntetés.
Mindenkit megéget, és mindent romba dönt.
De nekem bármit mondhatnak,
én akarom ezt a nőt.    

  Mint a hurrikán igazán,
  mint a hurrikán, olyan volt a lány.
  Mint a hurrikán. Forgószél.
  Soha senki nem kell, ha ő lesz az enyém.

Még megfordulhat ez az egész.
Most ez van, a zajosabb rész.
Menni mindig, és keresni mást.
Látni mindent, ami látható.
És vigyen el, ha jön az ufó.
Sztori volna a Holdon egy tánc.    

  Sokat kellene játszani még,
  és ne más mondja, mennyi elég.
  Sok helyre elmennék,
  ne legyen olyan üres a kép.     

    Sokat kéne szeretni még.
    Sokat kéne szeretni még.  

Két titokzatos fekete nő
azt ígérte, ha itt az idő,
vezet engem a kapukon át.
Az egyik csöndbe bújt a zajokon túl.
A másik itt jár, de láthatatlanul.
„Keress minket. Mi gondolunk rád.”    

  Sokat kellene álmodni még,
  és ne más mondja, mennyi elég.
  Sok helyre elmennék,
  ne legyen olyan üres a kép.     

    Sokat kéne szeretni még.
    Sokat kéne szeretni még.  

  Az a tegnapi jó ma már nem elég.
  Csak a semmi a gond. Az unalom az ellenség.    

  Sokat kellene érezni még,
  és ne más mondja, mennyi elég.
  Sok helyre elutaznék,
  ne legyen olyan üres a kép.
  Sokat kéne játszani még.
  Sokat kéne álmodni még.
  Sokat kéne érezni még.
  Sokat kéne szeretni még.     

    Sokat kéne szeretni még.
    Sokat kéne szeretni még.

Jó éjt!
Egy hídon megyünk át,
és a túlsó parton új show hangol ránk.
Ott már kevés lesz, ami itt elég volt.
Egy könnycsepp maradok, bújva egy mosolynál.
Minden jót.  

  Engedj szabadon, ha kicsit szeretsz még.
  Elveszíthetnél, ha nem mennék.     

    Tudod, szép volt. Szép volt, de most vérzem.
    Ez itt már túl van a csúcson,
    de még innen a blueson.
    Igen, szép volt. Szétszórt napok a szélben.
    De most engedj el, vagy nem találsz
    majd sehol sem.  

    Ne rontsd el.
    Ne köss meg egészen.

Látod, láncon nem tudsz táncoltatni sem.
Addig legyen vége, amíg csak kicsit fáj.
Egy könnycsepp maradok, bújva egy mosolynál,
ameddig gondolsz rám.    

  Engedj szabadon, ha kicsit szeretsz még.
  Elveszíthetnél, ha nem mennék.     

    Tudod, szép volt. Szép volt, de most vérzem.
    Ez itt már túl van a csúcson,
    de még innen a blueson.
    Igen, szép volt. Szétszórt napok a szélben.
    De most engedj el, vagy nem találsz
    majd sehol sem.
  
    Tudod, szép volt. Szép volt, de most vérzem.
    Ez itt már túl van a csúcson,
    de még innen a blueson.
    Igen, szép volt. Szétszórt napok a szélben.
    De most engedj el, vagy nem találsz
    majd sehol sem.
    Ne rontsd el.
    Ne köss meg egészen.

Lehet másik hely, vagy más idő.
Színesebb álom, vagy nehezebb kő
és ezeregy kép.
Ezeregy választás.  

Senki sem mondja, hogy fogd a kezem,
én viszlek át majd a nagy vizeken.
Mindegy, repülj vagy ússz,
de helyetted nem tud más.    

  Ne hidd el, ha azt mondom, hogy erre.
  Én sem lehetek még biztos benne.
  Hogy így, vagy úgy lesz jó –
  honnan tudnám?     

    Neked így, nekem úgy.
    Nekem így, neked úgy, ahogy érzed majd.
    Találkozunk talán.
    Egymás mellett fut az út.
    Legyen úgy.
    Legyen úgy.  

Te nem leszel más, ha másnak öltözöl át.
Nem szeretném most, hogy valakit játssz,
aki nem te vagy.
Még ha hasonlít is rám.    

  Ne hidd el, ha azt mondom, hogy erre.
  Fogadd el, hogy én sem vagyok biztos benne.
  Hogy így, vagy úgy lesz jó –
  honnan tudnám?     

    Neked így, nekem úgy.
    Nekem így, neked úgy, ahogy érzed majd.
    Találkozunk talán.
    Bár ma lenne már!
    Nekem így, neked úgy.
    Neked így, nekem úgy, ahogy érzem majd.
    Találkozunk talán.
    Egymás mellett fut az út.
    Legyen úgy.
    Legyen úgy.

Mindenhol ott van, ismered őt.
Ugrásra készen bámul minden nőt.
Úgy hívjuk páran: bulivadász.
Akció minden mondat, minden tánc.
 

  A választás is egyszerű,
  bárki jó, ha nőnemű,
  és soha nem kell semmi más
  csak szex.
  Semmit nem igér
  és cserébe ezért semmit nem is kér.
  Csak szex.
  A kezdet és a vég.
  Megtanulni sem kell
  az áldozat nevét.  

Estéről estére beindul,
Valahol egyforma mind és mégis új.
Pezseg az élet, zene is szól,
szépek a lányok. Minden így van jól.
 

  Egyszerű játék az, amit látsz.
  Bevetésen újból a bulivadász.
  Nem kell semmi más,
  csak szex.
  Semmit nem kínál,
  és cserébe ezért semmit nem is vár.
  Csak szex.
  A kezdet és a vég.
  Megjegyezni sem kell
  az áldozat nevét.