A dalcímekre kattintva olvasható a szöveg. Ha egyben szeretné látni a lemez összes szövegét, akkor ide klikk.
A dalcímekre kattintva olvasható a szöveg. Ha egyben szeretné látni a lemez összes szövegét, akkor ide klikk.
A dalcímekre kattintva olvasható a szöveg. Ha egyben szeretné látni a lemez összes szövegét, akkor ide klikk.
A dalcímekre kattintva olvasható a szöveg. Ha egyben szeretné látni a lemez összes szövegét, akkor ide klikk.
A dalcímekre kattintva olvasható a szöveg. Ha egyben szeretné látni a lemez összes szövegét, akkor ide klikk.
A dalcímekre kattintva olvasható a szöveg. Ha egyben szeretné látni a lemez összes szövegét, akkor ide klikk.
Most úgy hiszed, hogy vesztettél,
mert nem öröm látni, hogy valami véget ér.
De meglehet, hogy így lesz jobb.
Már úgyis tovább sodort volna a szél.
Egy vonatod elment. Várj egy másikat.
A következő csatlakozásig minden sín szabad.
Egy vonatod elment, egy másik jön feléd.
Ha akarnád se kerülhetnéd el az ütközést.
Szép az egyik állomás, a másik bíztató,
de akármerre fordul a vágány, útközben a jó.
Szép az egyik állomás, a másik bíztató,
de akármerre fordul a vágány, csak útközben a jó.
Egy vonatod elment. Várj egy másikat.
A következő találkozásig minden sín szabad.
Szép volt, ami elmúlt. Ami jön az bíztató,
de akármerre fordul a vágány, csak útközben a jó.
A függönyöket behúzhatod,
ha két állomás közt egy kicsit álmodnál,
de jól vigyázz, nincs visszaút.
Csak egyirányú jegyet váltottál.
Egy vonatod elment. Várj egy másikat.
A következő csatlakozásig minden sín szabad.
Szép volt, ami elmúlt. Ami jön az bíztató,
de akármerre fordul a vágány, útközben a jó.
Egy vonatot elment. Várj egy másikat.
A következő csatlakozásig minden sín szabad.
Szép volt, ami elmúlt. Ami jön az bíztató,
de akármerre fordul a vágány, útközben a jó.
Mindig elhittél, vagy elképzeltél
egy földet, ahol otthon lennél.
Egy másik partot egy híd túloldalán.
S hogy egyszer majd felrepülhetsz,
esküdtél, hogy úgyis úgy lesz.
Mindig közelebb a tiszta éghez.
Mindig szabadon már.
S ahogy hittél benne egyre jobban,
én is veled álmodoztam,
híres napokon, néhány híres téren.
Csak a szél tudja, hogy most hol vagy.
Úgy van-e, ahogyan elgondoltad?
Lett-e valami jobb vagy rosszabb
mióta elmentél?
De bárhogy is élsz,
tudom jól, azt mondanád,
nincs semmi baj.
A cirkusz megy tovább.
Néha a világ,
mint a hinta, fordul át.
De amíg van bohóc,
a cirkusz megy tovább.
Talán végül megtaláltad
a földet, ahol az ostobáknak,
az irigyeknek nincs bocsánat,
és érted, ki mit beszél.
Vagy felhőt űzöl, csak messze innen,
a túlsó parton is elveszetten.
Fantomokkal harcolsz, úgy mint én.
Csak a szél tudja, hogy most hol vagy.
Úgy van-e, ahogyan elgondoltad?
Lett-e valami jobb vagy rosszabb
mióta elmentél?
De bárhogy is élsz,
tudom jól, azt mondanád,
nincs semmi baj.
A cirkusz megy tovább.
Néha a világ,
mint a hinta, fordul át.
De amíg van bohóc,
a cirkusz megy tovább.
Azt mondják, nagyon megváltoztál.
Hogy végül mégse hiába vártad a szerencsét.
Így van jól. De mégis látnálak már,
ha régi, ócska lomok közt őrzöd a nevem még.
Sétáltunk az őszi parkokban.
Ritkán volt annyi pénzünk, hogy beüljünk valahová.
Most önmagunkon nevetnénk biztosan,
de félek, a régi énem most is azt mondaná:
A tested, a lelked,
az életed kérem.
A többi szemfényvesztés.
A tested, a lelked,
az életed kérem.
A kevesebb túl kevés.
A tested, a lelked,
az életed kérem.
A kevesebb szemfényvesztés.
A tested, a lelked,
az életed kérem.
A többi az túl kevés.
Mindig azt mondják, az utca réme voltam.
Kicsit rosszabb az ördögnél.
Minden azért volt, mert folyton attól féltem,
az öcsém utolér.
Korán kipróbáltam mindent, ami ártott.
Bennem dolgozott a vér.
Mégis azt mondták, ugyan én sem vagyok semmi,
de az öcsém utolér.
És lakott ott egy lány,
szebb mindenkinél.
Egy szombat éjszakán
a parkban lett az enyém.
És azt mondta, hogy jó volt,
jobb a többinél,
mert én vagyok a legjobb.
De néha már az öcsém utolér.
Első hangszerem egy helyi sztártól vettem.
Belevágtam őszintén.
Az a rock and roll is, amiben mindig hittem,
olyan őrült volt, mint én.
És a legbolondabb évek színpadain álltam,
és van néhány zeném.
És csak addig játszom, amíg vagy a végzet,
vagy az öcsém utolér.
Szabadon akarom.
Másképp nem tudom.
Hogy is változnék meg ennyi út után?
Szabadon szeretem.
Másképp nem tudnám.
Az csak elveszít, aki láncot tenne rám.
A szerelem türelem.
Félek, más, amit gondoltál,
de mért lennék más ennyi út után?
Néha látom, hogy azt hiszed,
azért, mert jó veled,
mindentől visszatarthatsz már.
Érted, mi jó, mi rossz.
Legyőzöl, birtokolsz.
Hogy bírnám ennyi út után?
Mondd meg, ha két rossz van, melyik a jobb?
Soha nem megyek, ha nem akarod,
de engem öl meg, ha itt maradok.
Engedj el.
Ki tudja, hányadszor választhatok,
hogyha két rossz van, melyik a jobb.
És ha jól döntök, belehalok.
Engedj el.
Ki tudja, hányadszor választhatok,
hogyha két rossz van, melyik a jobb.
És ha jól döntök, belehalok.
Engedj el.
Mondd meg, ha két rossz van, melyik a jobb?
Soha nem megyek, ha nem akarod,
de engem öl meg, ha itt maradok.
Engedj el.
Voltam már erre is.
Itt a jel egy ház falán.
Pereg róla.
Vannak arcok is,
akik emlékeznek rám
évek óta.
Mondtam, visszajövök.
Körbe fut minden út.
Ugye látod?
Én már nem tudom,
rajtunk miért nem fog már
semmi átok.
Élnék boldogan.
Megfáradt király a Holdon.
Néha nincs, néha van:
ezüstöm a tengerbe szórom.
Van egy pár változat,
ha egy őrült beindul.
Te is érted.
Néha láttad is,
néha próbáltad is már.
Voltam már erre is.
Itt egy jel a ház falán.
Ott egy másik.
Jöhet pár kölyök,
akik emlékeznek rám,
vagy csak látszik.
Élnék boldogan.
Megfáradt király a Holdon.
Néha nincs, néha van:
ezüstöm a tengerbe szórom.
Lopott dallamokkal száll a zene az éjben.
Mindig távolabb sodor a tánc.
Hogyha nem vigyázol rám, eljönnek értem.
Úgy ragadnak el, hogy meg se találsz.
Valahogy őrizd jobban azt, ami fontos.
Védd meg, amíg még a tiéd.
Mert aki érez, az érti,
aki nem bolond, az látja:
ez a bál a tolvajok bálja.
Valahogy őrizd jobban azt, ami fontos.
Őrizd erősebben már.
Mert aki érez, az érti,
aki nem bolond, az látja:
ez a bál a tolvajok bálja.
Festett maszkok, álruhák, és körben a díszlet.
A lármás forgatagban elmerülünk.
Hamis hangok, illatok. Kifakult színek.
Ócska álmainkkal hol a helyünk?
Valahogy őrizd jobban azt, ami fontos.
Őrizd erősebben már.
Mert aki érez, az érti,
aki nem bolond, az látja:
ez a bál a tolvajok bálja.
Mert aki érez, az érti,
aki nem bolond, az látja:
ez a bál a tolvajok bálja.
Sehogy sem tudtam aludni már.
Csendben álltam az ablaknál.
Vigyáztam, fel ne ébredj,
titokban lássalak szépnek,
túl az első éjszakán.
Hányszor elképzeltem már,
milyen volna, ha itt volnál!
Már nem ismeretlen,
de új és furcsa minden,
túl az első éjszakán.
Azelőtt minden zavaros volt.
A tiszta hang is hamisan szólt.
Az idő nem fordult meg,
a világ nem tisztult meg,
végre mégis rend lett már.
Pár dolgon átsegítettél,
és látod, megváltoztattál.
Fordulhat úgy, hogy elhagyj,
de most már mindig velem vagy.
Túl az első éjszakán.
Bárkit kísér ezen a csillagon,
minden harang érted is szól.
Minden történetnek része vagy.
Legyen bármi, legyen bárhol,
soha semmi nincs túl távol,
és körbezár, még ha nem is középen állsz.
Sose félj, hogy gyenge vagy egymagad.
Minden összeér az ég alatt,
és a körforgásnak része vagy.
Amit mérgezel, az mérgez.
Amit érzel, az téged érez.
Amit megérintesz, az kapcsol valahová.
Ugye, nem hiszed el, hogy keveset érsz?
Nélküled másképpen volna ez az egész.
És ha jön az idő, amikor már nem leszel,
veled is egy egész világ múlik el.
Soha ne kérdezd, hová tartozol.
Minden harang érted szól.
Minden dalban ott vagy már.
Ami él, az össze van kötve
minden élettel, mindörökre.
Lehetsz sziget, de akkor is
ölel az óceán.
Ugye, nem hiszed el, hogy keveset érsz?
Nélküled másképpen volna ez az egész.
És ha jön az idő, amikor már nem leszel,
veled is egy egész világ múlik el.
Ugye, nem hiszed el, hogy keveset érsz?
Nélküled másképpen volna ez az egész.
És ha jön az idő, amikor már nem leszel,
veled is egy egész világ múlik el.
Rossz érzéseim mind elhagytak már.
A játékot máshogy játszom én,
és sokszor talán nehéznek hiszem,
azért mindig van egy remény.
Erős hittel éltem, és vártam a jót
a hallgatás éveiben.
A történetem nem látványos, tudom,
de jó, hogy így megtörtént velem.
Kaland és harc az egész utam,
a szerencsét űzöm, mint nagyon sokan.
Kaland és harc az egész utam,
a szerencsét űzöm, mint nagyon sokan.
A múlt roncsait nem őrzőm tovább.
A rosszra nem emlékezem.
A történetem nem látványos, tudom,
de jó, hogy így megtörtént velem.
Kaland és harc az egész utam,
a szerencsét űzöm, mint nagyon sokan.
Kaland és harc az egész utam,
a szerencsét űzöm, mint nagyon sokan.
Tükör egy másik arc,
ha minden más bizonytalan.
Ha úgy visz a lendület,
hogy nem is tudom, hová.
Mert úgysem látható,
csak tükör által, homályosan,
hogy változik a rossz, a jó,
és a másikban benne van.
Holnap fordulhat máshogy a föld,
ha egy súlytalan szárny
ma máshova rebben.
Bármi becsap, ha jól figyelem.
Még nem olyan,
de már nem ilyen.
Sok fontos tévedés,
sok újra játszott gondolat,
a folytonos változás,
hogy az maradj, aki vagy,
sehogy sem látható,
csak tükör által, homályosan,
és önmagában nincs sehol,
de az egészben benne van.
Holnap fordulhat máshogy a föld,
ha egy súlytalan szárny
ma máshova rebben.
Bármi becsap, ha jól figyelem.
Még nem olyan,
de már nem ilyen.
Holnap mozdulhat bárhogy a hold,
volt, ami lesz,
és lesz, ami volt,
csak máshogy.
Ne is vedd túl komolyan.
Már nem ilyen.
Csak még nem olyan.
Végül végiggondolom,
milyen volt a nap.
Hozott mindenféle egyszerű
és fontos dolgokat.
Akadt siker, volt zaj, volt öröm,
és bánat és harag.
Most, a délutáni napsütésben,
másképp látszanak.
Találkozás és búcsúzás,
és ami köztük elmaradt.
És az elmosódott képek.
És az a néhány pillanat.
Egy-egy ki sem mondott gondolat,
vagy a rosszkor jött szavak.
Most, a délutáni napsütésben,
másképp látszanak.
Mindazon túl, ahogyan minden megtörtént,
hányféleképpen lehetett volna még.
Mind, amit jól, vagy rosszul próbáltam, hogy végül ilyennek láss,
hányféleképpen lehetett volna más…
Az elképzelt, a végigjárt,
vagy az elkerült utak
– hátha abból, aki ma voltam,
holnap valami megmarad -,
és a faltól falig lázadás,
és hogy így voltam szabad,
most a délutáni napsütésben
másképp látszanak.
A honnan és hová hányszor változott,
nem mi döntöttük el. Az út hozott.
A végtelen út.
Ez rossz ébredés.
Se csomag, se pénz.
Útközben végleg eltűnt mind,
de senkit se bánt.
Csak nevetnek ránk.
Mindenki így jön. Mindig így.
A szálloda majd
mindent megold,
és amíg talpra állunk, véd.
Csak érezzük úgy,
hogy itthon vagyunk.
Fizetni nem kell még.
Csillagokra néz az ablakunk.
Körbevesz a kék óceán.
Nyugalmas kép. Egyet nem tudunk,
mennyi utazó látta már,
míg váratlanul
és nyomtalanul
valahogy végleg eltűnt mind.
Itt senkit se bánt.
Csak nevetnek ránk.
Ez itt a rend, és jól van így.
A hatalmas úr,
aki vendégül lát,
nem mondja, mennyi időt szab ránk,
de tudja, mikor,
és tudja, hogyan
mondja, hogy itt, most vége van.
Csak egyre vigyázz,
ha bármihez érsz,
őrizd meg olyannak, amilyen volt.
A szálloda még
ugyanitt áll,
amikor rég nem itt lakunk már.
Csak arra vigyázz,
hogyha bármihez érsz,
maradjon épp úgy, ahogyan volt.
Ahogyan várt,
mi is úgy adjuk át,
amikor indulunk tovább.
A bőröndöm újból az ajtóban áll,
de tőled még nem köszöntem el.
Te félig még alszol, én fenn vagyok már.
Félig még itt, de félig nem.
Nálad itthon voltam. Most elmegyek haza.
Nem kell a hosszú, nagy beszéd.
Sok értelme nincsen. Csak most is bántana,
ha mondanám, de most sem értenéd.
Fél szívvel adsz – pedig én nem is kértem -,
de két szívvel kérsz. Sok ez így, hogy beleférjen.
Leírom majd egyszer, ha távol leszek,
de félek, hogy azt se küldöm el.
Mi változna tőle? És úgysem érdekel.
Az én bajom, hogy engem megvisel.
Fél szívvel adsz – pedig én nem is kértem -,
de két szívvel kérsz. Sok ez így, hogy beleférjen.
Fél szívvel adsz – pedig én sose kértem -,
de két szívvel kérsz. Sok ez így, hogy beleférjen.